Eljött a várva várt nap!! Az előző bejegyzésben leírt nap után elég későn feküdtem le, de teljesen jól éreztem magam... hajnali fél6kor kipattant a szemem, irány a wc! Gyanús volt, hogy miután kész lettem, akkor is görcsöltem...hát jó, 38.héten lehetnek az embernek jóslófájásai, biztos elmúlik majd pár órán belül....visszafeküdtem aludni.... 6 után hazaért Feri a munkából, lefeküdt ő is. Még két órát kínlódtam mellette, de nem igazán tudtam aludni...fél9kor felkeltem, mert nem akartam Ferit felébreszteni a kínlódásommal. Írtam Judit barátnőmnek, hogy mi a helyzet, azt felhívtam az orvost, aki akkor még a Balatonon volt. Mondta, hogy pihenjek és figyeljem, hogy ezek a görcsök rendszereződnek-e. Oké. Elkezdtem írni....már az elejétől fogva 5-10 percenként jöttek és átlagosan egy percig tartottak, tehát mondhatjuk, hogy kb. fél6 óta rendszeres fájásaim voltak....hát úgy tűnik ebből lesz valami...11kor megint felhívtam a dokit, mondta, hogy egy óra múlva hazaér, hívjam fel és menjünk le hozzá, megvizsgál, de a kórházi cucc legyen nálam....közben felkeltettem Ferit is, hogy valami készül. Dél után kicsivel lementünk a dokihoz, megnézett, mondta, hogy bő két ujjnyira nyitva vagyok, irány Esztergom, 10 perc múlva indul ő is!! Fél1 körül elindultunk, egy óra volt az út, közben minden fájásnál téptem a biztonsági övet. Bementünk, egyből NST, méhszájvizsgálat, ekkor már talán 4 ujjnyi is lehettem.... Ezután burokrepesztés és már fektettek is fel a szülőágyra, még NST-ztek, és vártuk, hogy táguljak. Közben Feri odajött hozzám, hogy amíg a szülei ideérnek, ne legyek egyedül, mert az volt a terv, hogy anyukája lesz bent velem. De nem értek ide időben, szóval így kialakult egy spontán apás szülés.:) Feri végig beszélt hozzám, törölgette a homlokomat, adta az instrukciókat a levegővételről, amiket az orvos is mondott, de az ő szájából jobb volt hallani azokban a percekben.... Aztán elkezdtünk nyomni....leginkább a dinnye és a kulcslyuk példájához tudnám hasonlítani az egészet...De muszáj volt nyomni, mert tudtam, hogy azon a szűk helyen nagyon rossz a babának és csak én segíthetek rajta. Aztán kb. 3 nagy levegő és állítólag kirepült belőlem a gyerek.:D Feri száját csak egy "baszki" hagyta el hirtelen, utána mindketten sírni kezdtünk és egymást simogattuk, puszilgattuk. Utána a babát a hasamra tették, csodás érzés volt! Mondjuk az nem igaz, hogy elszáll minden fájdalom ebben a pillanatban, inkább csak pár percre.... Feri elvágta a köldökzsinórt, megszületett a lepény, és a doki elkezdett összestoppolni...kb egy órán keresztül varrt...nem volt épp kellemes....közben a kalocsai és egyéb hímzés mintákról beszélgettünk.:D De a lényeg, hogy már itt van velünk Zsófika, mind a 2650 grammjával és 47 centijével. :) És mi halál boldogok voltunk/vagyunk.:) Utána a megfigyelőben anyósék is megcsodálhatták. Aztán sajnos el kellett búcsúznunk mert minket áttoltak az újszülött osztályra ahol az anyukák vannak a babáikkal néhány napig. Vegyes érzéseim voltak, a szobatársaim irtó aranyosak voltak, hárman voltunk anyukák Zsuzsik, a negyedik anyuka Kriszti volt, kettőnknek Zsófi babája volt, a másik két baba pedig Bálint és Attila névre hallgatott.:)  A nővérek is megoszlottak, voltak nem kedvesek, de volt, aki nagyon kedves és segítőkész volt, de volt aki azt gondolta, hogy egy friss anyuka alapból tudja, hogyan kell szoptatni stb és elvárták, hogy tudd.....az egyik kedves nővértől kaptam kölcsön mellszívót is, mert tejcsárdásat játszottam, a tejcit elrakták és hazahozhattam...ez se tetszett mindegyikőjüknek, de kit érdekel, nekem kell és kész. Szerdán aztán hazaengedtek, Zsófinak volt előtte egy kis sárgasága, de kikezelték kék fénnyel addigra. Szóval végre itthon vagyunk és igyekszünk belerázódni az új életünkbe. :) Egyetlen bökkenő még, hogy a varratom nagyon fáj, de holnap kiszedik, elvileg nagyon meg fogok könnyebbülni...amit nagyon várok, mert nagyon nagyon rossz...se ülni, se állni sokáig nem bírok...hirtelen mozdulat, ugrálás kilőve...de amint visszanyerem a kis habtestemet és energiámat, minden helyreáll és BOLDOGSÁÁÁÁÁG. :) <3