Néhány napja szerveztünk magunknak egy újabb kellemes kirándulást, nem másért mentünk mint Moszkvics alkatrészért, de nem ám akárhová, hanem Diósjenőre. Már a szervezkedésnél gondolkodóba estünk, ugyanis a Duna hidak korlátozott száma eléggé leszűkítette a lehetséges útvonalakat, de próbáltuk a lehető legrövidebb utat választani, így hát az Esztergomon át vezető útra esett a választásunk. Esztergomig már megvolt a rutin, ugyanis Zsófika is ott született (te jó ég, már több, mint fél éve!!), utána átmentünk a Mária Valéria hídon és Párkányon át folytattuk utunkat. Feri mondta már pár nappal indulás előtt, hogy szóljak, ha szeretnék valahol megállni, sétálni, egyből Párkány jutott eszembe, egyszer ettem ott nagyon finom Sztrapacskát.:) De aztán ahogy néztem tovább a térképet, sokkal jobbat találtam! Nem mást, mint Nagybörzsönyt, a lekvár-nagyhatalmat!:D Voltam már ott egyszer KITT-es túlélő túrán, egyszer meg 11-ben osztálykiránduláson és nagyon tetszett az a kis falu, gondoltam ha már útba esik, vehetnék pár üveg lekvárt, hát így is lett.
Tehát Párkány után Garamkövesd, majd Bajta következett, az utolsó szlovák oldali város pedig Ipolyszalka volt, Letkésnél jöttünk vissza magyar honba. Innen már nem volt messze Nagybörzsöny, egy kb 4km-es bekötőút visza el a kis zsákfaluba. A Lekvárlakot egyből megtaláltuk, de mivel mindenki hátul dolgozott az udvarban, nem volt egyszerű a bejutás, bár a kapu nyitva volt, így is csak sűrű "Jónapot"-ozások következtében jutottunk eredményre, de végül előkeveredett egy hölgy és bevezetett minket a lekvárok birodalmába.:))))) Már nagyon vártam ezt! Otthon a neten már nézegettem, milyen lekvárok vannak, hogy ne ott találgassak vakon, így hát a következő ötös született: egy nagyobb üveg Rumos fahéjas vadszilva lekvár (ebből már kétszer is vettem tőlük, nem volt kérdés egy újabb adag :D), egy üveg Lilahagyma lekvár, egy üveg Csodálatos mandarin lekvár, egy üveg Galagonya lekvár és egy üveg Rosé borzselé. Kifizettem, megköszöntük, ezután Zsófival a karunkon tettünk egy kisebb sétát a faluban, felidéztem a régi emlékeket, a Vizimalmot, a Reménység házát, ahol már kétszer is megszálltunk gimiben és milyen jó volt, mennyit hülyéskedtük, pingpongoztunk, házi Bailey's csempésztünk, zenéltünk, énekeltünk a tábortűz körül, hogyan szöktünk ki Renivel és követtünk egy sünit, csoportosan néztük a falu szélén a naplementét, aztán túlélő túrán a kezdő áhítat az evangélikus templomban, a templom kísérteties sziluettje az októberi holdfényben, a kisvasút ....egyszóval sok sok sok minden feltört bennem és jó volt visszaemlékezni ezekre a pillanatokra.:) Miután befejeztük a sétát, visszaültünk a kocsiba és tovább indultunk északnak Kemence felé, végig a határ mellett, elmentünk a parassapusztai határátkelő mellett is, majd dél felé vettük az irányt és néhány település elhagyva Rétság után Diósjenőre értünk. Megtörtént az alkatrész biznisz, bezsúfoltuk a cuccokat az autóba és diadalmas mosollyal továbbindultunk Pest felé, ugyanis benéztünk még Feri szüleihez. Judittal sajna nem tudtunk találkozni, majd legközelebb már sikerül.:D Már bőven beértünk Pestre, a Váci úton félre kellett állnunk, Zsófi már elég éhes volt, megette hát a kis főzikéjét a gyümilével.:) Így ő már jóllakott, mire felértünk a hegyre, ahol minket is finom ebéd, vagyis már inkább vacsora várt.:) Még beszélgettünk egy kicsit, Feri szülei kibabázták magukat, aztán hazaindultunk, mert mindhárman fáradtak voltunk, szerencsénkre Zsófi szeret a kocsiban aludni...:)
Hát így telt el ez a napunk, jókedvűen, mosolygósan, valamint Zsófia most már járt az országhatáron kívül is.:)