Ma meglepisütit sütöttem Ferinek, tegnap találtam egy receptet a neten, amerikai almás pite címen, úgyis régóta ki akartam próbálni, meg megkóstolni, így hát itt volt a remek alkalom! Tegnap mikor Feri elment este dolgozni, mindent megnéztem, hogy minden van-e hozzá itthon, szerencsére ez nem az a süti, amihez külön nagybevásárolni kéne, szóval megnyugodtam, hogy minden rendelkezésemre áll! :) Az almát is lemértem, attól függetlenül, hogy kint az erkélyen volt még vésztartalék, ugye ugye a jó háziasszonyt ne érje meglepetés, így hát nyugodtan aludtam. Feri reggel hazajött, lefeküdt aludni, az enyém volt a terep! Nagyjából azt is kiszámoltam, mennyi időre lesz szükségem és mikor kel kedves uram, hogy forrón várja a pite az asztalon. Tehát nekiláttam olyan 11 körül...najó, pontosan 11 óra volt, nálam ez ritka, hogy ilyen pontosan kezdjek főzni vagy sütni...:) Laptop ki a konyhába, oldal megnyit, recepthez leteker, olvas..... Elővettem a hozzávalókat, mértem, hol mérleggel, hol szemre, gyúrtam, morzsoltam, megint gyúrtam, a kész tésztát betettem kicsit a fagyasztóba, hogy a vaj visszadermedjen valamelyest, addig előkészítettem a tölteléket. Megpucoltam, felszeleteltem az almát, ízesítettem, addigra pont jó lett a tészta is a mélyhűtőben. Elővettem, kicsit átgyúrtam, elfeleztem, jah és begyújtottam a sütőt közben, hadd melegedjen... Kivajaztam a piteformát, hogy ne ragadjon bele a tészta ....láttam én már karón varjút..... Na aztán lehetett nyújtani a tésztát...egyet a töltelék alá, egyet fölé. Na igen, de a sodrófával valahogy sose ápoltam túl jó viszonyt, de azért a főnök még mindig én vagyok a konyhában, úgyhogy én győztem.:) Szépen összeállt a pite, lassú tűzön megsütöttem és nem csak az illata lett isteni, hanem az íze is!!!! Tutira megsütöm máskor is!! Nem mellesleg elég nagy sikert arattam vele, úgyhogy most elég nagy a szatiszfeksönn. ;)