Rengeteg levelet kaptam, amiben a rúdtánccal kapcsolatban kérdeztetek, ezért úgy gondoltam, megér egy külön bejegyzést ez a téma. Nálam ez a sport egy hirtelen felindulásból jött, tavalyelőtt decemberben egy szülinapi bulin egyik barátnőm mesélte, hogy megnézett egy rúdtánc órát és invitált, hogy nincs-e kedvem elmenni vele. Gondoltam, miért ne? A következő edzésen már ott voltunk és azt kell mondjam, azóta abba se tudom hagyni, az utcán sétálva is a szabadtéri edzőfelületeket fürkészi a szemem.:) Amikor elkezdtem az edzést 2015 decemberében, nagyon le voltak épülve az izmaim, borzasztóan erőtlen voltam, ráadásul rajtam volt az átlagsúlyomhoz képest 8kg plusz, ezt még a terhességből hoztam magammal, csak nem tudtam hogyan adhatnám le. Az edzések során azonban fokozatosan elkezdtem erősödni, egyre inkább beszippantott az egészségességre való törekvés tudata. Elkezdtem figyelni arra is, hogy mit eszem és mennyit. Nem vagyok híve annak, hogy ezt, vagy azt teljesen megvonok a szervezetemtől, mert úgy gondolom, hogy a szervezetnek igenis szüksége van zsírra és cukorra is, a megfelelő mértékben. Persze igyekszem kevesebbet fogyasztani belőlük,, valamint szívesebben eszem teljes kiőrlésű pékárut, vagy rozsból készült kenyeret. Persze ez is hizlal, mint a csapvízen kívül minden, de több hasznos anyagot tartalmaz a szervezet számára és lassabban is szívódik fel, ergo később leszek éhes, persze ezt is mértékkel kell fogyasztani. És igenis megengedek magamnak néha egy-két kocka csokit, mert ettől nem leszek rosszabb ember. 
Szóval az edzések előrehaladtával és az evésre való odafigyelés együttes következményeképpen szép lassan elkezdtek olvadni rólam a fölös kilók. Nem gondolom, hogy a gyors fogyás bármivel jobb a szervezetnek, mint a lassabb, sőt. De hát kinek mi válik be ugye. Nem biztos, hogy mindenki le tudna fogyni az én módszeremmel, de ez a természet rendje, hogy különbözőek vagyunk. 
Egy év alatt 10kg-tól szabadultam meg, vékonyabb (és izmosabb) vagyok, mint a terhességem előtt, amire azért büszke vagyok, remélem fogom tudni tartani a súlyomat és az erőnlétemet.

A rúdtáncról. Sokak fejében, ha elhangzik a szó, hogy rúdtánc, egyből a füstös bárokban a rúd körül vonagló, hiányos öltözetű nők jutnak eszükbe, akiknek a bugyijába habzó szájú férfiak dugdossák a zöldhasúkat. Azóta rengeteget változott a világ, a rúdtánc, mint mozgásforma szerteágazott, sporttá nőtte ki magát. Megmaradt persze az eredeti formája, az erotikus hangvételű tánc, ami főleg táncos elemeket és forgásokat tartalmaz. Kialakult mellette a rúdfitness, ami a hangsúlyt inkább az akrobatikára, erőelemekre fekteti, a balett kecsességével ötvözve. És van a kettő elegye, ami inkább a művészet kategóriába sorolható. Mi a rúdfitnesst űzzük, természetesen egyénenként különböző, hogy ki milyen elemeket szeret jobban, miben ügyesebb, ez nagyban meghatározza, hogy egy szabad foglalkozás alkalmával ki mit gyakorol szívesen.
Én személy szerint imádom a forgásokat, szeretek zenére dolgozni és szeretem 1-2 látványosabb akrobatikus elemmel fűszerezni, kombinálni. 
Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, ez nem egy kényelmes sport. Mottónk: "A fájdalom a barátunk!" :D Ezt azért mondom, mert a bőrünket a hajlatoknál, deréknál, combnál gyakran tépi a rúd, de ez elengedhetetlen a tapadáshoz. A tenyerünk szinte folyton vízhólyagos, gyakran fel is szakad, ha egy koreográfiát próbálunk összerakni. De ezt választottuk, ezzel élünk együtt és teszünk a rosszindulatú sztereotípiára, mert szeretjük ezt a sportot! :)