Nah egy nagy kihagyás után újra üzemel a blog x). 
Elsőként Mikszáthról írnék egy kicsit. Olvasva a novellákat a Jó palócokból, nekem nagyon tetszett az egész hangvétele, meg a hangulata. Jók a tájleírások, pontosan el lehet képzelni a helyet :). Azon kívül ha elkezdem olvasni, teljesen belemerülök és ezen nagyon elcsodálkoztam a sok uncsi kötelező között. Érdekes de egyben egyszerű témák, hétköznapi problémák, egyszerű népi trükkök...:) Közel éreztem a szivemhez.
Itt van például a Szegény Gélyi János lovai. Az első néhány mondatban teljesen belemerültem a fantáziámba, mikor a lovas leírás volt. Fantasztikus! Majd jön az a rész, mikor meghallja, hogy kint valami rikácsoló hang beszél, igaz csak részleteket hall, de mire kimegy, az illető már nincs ott. Kivezeti a lovakat, felszerszámozza, befogja őket, felülteti az asszonyt és elindulnak a lakodalomba. Gélyi János meg is látja kedvese ruháján a piros és a fehér mályvarózsát és onnantól már sejtette, hogy mi lesz. Az úton találkoztak Csipkés Sándorral, akivel a felesége (Sándor anyján keresztül) úgy állapodott meg, hogy ha a fehér rózsát ejti el, akkor jöhet Sándor a lagziba, ha a pirosat akkor nem. Mert János miután elviszi a feleségét a lakodalomba, vásárba megy, vagyis nem lesz ott a mulatozáson, aminek Sányíí és az asszonyka nagyon örültek. El is ejtette tehát a fehéret, Gélyi János pedig eleresztette a lovakat, azok meg rohantak..kicsit megborzongtam azért. Nem játék elszabadult lovak mögött ülni. Gyeplő nélkül semmi és senki nem állítja meg őket. János pedig bedobta közéjük...