Ma angol órán a Tanárúr felolvasott nekünk egy mesét Oscar Wildetól. A címe az volt, hogy A Boldog herceg. A kisfiának írta. Oscar Wilde a 19. században élt és a történet jól szemlélteti - Dédó szavaival élve - az akkori társadalmi kritikát. A story egy kisfecskéről szól aki télre ott marad a városban és megismerkedik a Boldog herceg szobrával. A Boldog herceg életében mindig vidám volt és gondtalan, s most, hogy itt áll, csak a város szörnyűségeit látja, hogy mennyi rossz dolog történik. Amíg a szegények kint fáznak az utcán, a gazdagok bent mulatnak a hatalmas kastélyokban. Itt vehető ki nagyon az egyes társadalmi rétegek közti éles különbségek. A kisfecske egy őszi napon a szobor alatt keres menedéket, ekkor látja meg a szobrot, aki mindig csak sír. Összebarátkoznak és a szobor megmutatja a kisfecskének, hogy miket lát. Sok rászorulónak szeretne segíteni, ezért a kardmarkolatából a rubint elküldi egy beteg kisfiú anyjának. Aztán kivájatja két zafír szemét a fecskével és elküldi azoknak akiknek szüksége van rá...majd lefejteti magáról az aranyozást, hogy azt is elajándékozhassa. A kisfecske eleinte hajtogatta, hogy mennie kell Afrikába a társai után. Sokat mesél a távoli vidékről, ahol ő eddig csak a jót látta, mindennek a jó oldalát. A herceg pedig ugye pont az ellentétje. Sőt sok másban is különböznek...ugye élő-élettelen, a kisfecske szabad és bárhova eljuthat, a szobor pedig oda van kötve a talapzathoz, mozgásképtelen. A végén a fecske el szeretne búcsúzni a szobortól, akit annyira megszeretett, mert érezte, hogy meg fog halni. A szobor pedig már nem lát, azt hiszi, hogy indul Afrikába. De nem. A fecske megcsókolja a szobrot, majd holtan hullik a Boldog herceg lábához. A herceg ólom szíve kettéhasadt. Másnap a hivatalnokok észreveszik, hogy milyen ütött-kopott már ez a szobor. Ebből is látszik, hogy csak addig kellett amíg szemet gyönyörködtető látvány volt. Beolvasztották, de a szív nem olvadt meg. Kihajították a szemétre a fecskével együtt. Isten épp fent beszélgetett egyik angyalával, hogy hozza föl a Földről azt a két dolgot ami a legdrágább. Az angyal a szívet és a fecskét hozta föl.
A történetből jól látszik az az elvakult, full egos, fényűzős világnézet, melyben az akkori emberek éltek. Kicsit karácsonyiasnak érzem, Andersen beütésekkel(megjelent egy gyufaárus-féle kislány is, aki szintén kapott egy drágakövet a Boldog hercegtől.) 
Meghatott a történet...:)

És tegnap Panka sikeresen fejen állt :D:D az osztály(lányrészlege) tapssal és ujjongással tisztelgett az események előtt. :D (Y)