Mese az elveszett kesztyűről

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy család az erdő szélén. A szegény ember és a felesége szorgosan, éjt nappallá téve dolgoztak, hogy két gyermeküket, Misikét és Katinkát taníttathassák és hogy teljen nekik ruhára is a téli hidegekre. A két kisgyerek messze járt iskolába, be a faluba. De nem bánták, mert szerettek az erdőben lakni, hallgatni a madarak énekét és a fák zizegését a szélben. Egy decemberi reggelen épp iskolába indult Misike és Katinka. Nekivágtak az éppcsak ébredező erdőnek. A friss hó ropogott a lábuk alatt. A fehér takaró úgy csábította őket, hogy néha-néha megálltak hógolyózni, majd egy nagy hóembert is építettek. Hirtelen észrevették, hogy az idő bizony nagyon elszaladt, úgyhogy sietve elindultak az iskola felé. De azt nem vették észre a nagy kapkodásban, hogy Misike egyik kesztyűje ott maradt a hóban. Misike ezt egész nap nem is vette észre, mert a tanítónénik nem engedték ki a gyerekeket a hidegbe. Eljött a délután, vége lett a tanításnak, a két testvér már készülődött haza. Jól fel is öltöztek, hogy ne fázzanak a csípős szélben. Katinka már az ajtóban toporgott. Türelmetlen volt, már haza akart menni.
-Igyekezz már!! - sürgette az öccsét. Misikén már rajt volt a sál, a kabát, a sapka és lázasan kutatott hol az egyik, hol a másik zsebében, majd a táskájában is. Egyszercsak sírva fakadt.
-Nem találom a kesztyűmet! - pityergett szégyenlősen. Körbejárták a tantermet, átkutatták a holmijaikat, de sehol sem találták a kesztyűt... Hazaindultak. Csendben ballagtak egymás mellett az úton. Vajon mit fog mondani az édesapjuk? A kesztyű, amit nem rég kapott Misike a születésnapjára, máris elhagyja? Így vigyáz a dolgaira? Már hallotta is az apja korholását magában, közben nagyokat nyelt és az egyedül szomorkodó kesztyűjét nézte. Közben megláttak egy alakot velük szembe jönni. Az alak egyre közelebb ért. Egy öreg bácsika volt az, aki valaha erdőőrként dolgozott itt és jól ismerte a családot.
-Csókolom! - köszöntek neki a gyerekek. A bácsi egyből észre vette, hogy valami baj van.
-Mi történt? - kérdezte, majd a szipogó Misikére nézett. Misike először csak nézte őt, majd nagynehezen kinyögte és elpirult:
-Elvesztettem a kesztyűmet...
Az öregnek felcsillant a szeme, majd belenyúlt a zsebébe.
-Épp itt sétáltam az úton, mikor találtam ezt a helyes kis kesztyűt a hóban, csak már nagyon átázott. Gondolom a tiéd - és odanyújtotta neki - de gyertek be hozzám! A kesztyű is megszárad majd és ti is megmelegszetek egy csöppet a kályha mellett.
-Köszönöm.. - hadarta el Misike, majd a nővérére nézett és mosolygott. Majd bementek az bácsihoz, aki leültette a gyerekeket a kályha mellé, mesélt nekik a régi időkről, amit mindig szivesen hallgattak és megkínálta őket egy kis mézeskaláccsal, amit karácsonyra sütött. Kaptak egy keveset, amit hazavittek a szüleiknek ajándékba, sőt még a hóember sem maradt éhen...:)

Hát ez lenne a mese a kesztyűről..remélem nem baj, hogy ideírtam :) De most már nekiállok készülődni..még mindig nemtudom mit vegyek fel x)