Pár éve még azt mondogattuk: "hol van még a szalagavató.." aztán tessék, már túl vagyunk rajta. Nekem azért fáj a szívem. Egyrészt mert olyan hamar véget ért az az este, másrészt fél évet készültünk rá és elmúlt. Gyönyörű volt minden, csak elrepült. Másnap reggel olyan rossz érzéssel ébredtem. Úgy vártuk ezt a napot, készültünk rá, táncot tanultunk, szövegeket írtunk, fodrászhoz, kozmetikushoz mentünk, ruhát kölcsönöztünk, hogy minden tökéletes legyen. Az is volt. Csodás szalagavató ünnepély volt, örök emlék marad. Jó volt a műspr, akiket eddig megkérdeztem iskolán kívül, mindenkinek a mi produkciónk tetszett jobban, mert viccesebb és rövidebb volt, mint a béseké és nem volt tele különprodukciókkal sem. Persze nem akarom bántani sem őket, mert ők is készültek rá, de az övék olyan szomorkás és lírai lett, a miénk pedig igazán bemutatta az osztályt. A bálon a táncok hibátlanul sikerültek, mindenki gyönyörű volt a fehér ruhájában. Jó volt a vacsora, a zene, a hangulat, minden olyan volt, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Utána a Pikantóban is voltunk. Ott is jó zene volt, Nyolc óra munka is volt, de persze mi a saját verziónkat énekeltük. :D Táncoltunk, beszélgettünk - már amennyire a hangzavartól lehetett. Mi a Bálinttal fél2 - 2 körül elmentünk haza mert már nagyon fáradtak voltunk.
Azt hiszem ez egy olyan nap volt, amiről egy olyan kép maradt meg bennem az osztályról, amire bármikor szívesen fogok visszaemlékezni.
"A másikat!"