Egyik este elalvás előtt az ágyam mellé tettem a szöveggyűjteményemet, hogy elolvasom a Fürdést az esszémhez. Teljesen gyanútlanul olvasni kezdtem a történetet. Fürdés..gondolkoztam előtte. Vajon miről fog szólni? Azt hittem valami szegény kis parasztcsalád és akkor valami lavorban fürdenek. Hát, mint kiderült, nem. Egy harmadrendű nyaralóban nyaral a Zalai parton egy szegény család. A kisfiú, Jancsi megbukott latinból, ezért most egész nyáron készül a pótvizsgára. Apja, Suhajda pedig mérges rá, nem is kicsit. Indul le a partra fürödni, de Suhajdáné kikönyörgi tőle, hogy vigye le Jancsit is. Nagy nehezen beleegyezik. Lent a vízparton minden olyan kihalt és letargikus...korhadt főépület, rozsdás szögek, öreg lélekvesztő, rothadt szagú víz. Baljós és ijesztő, ha így belegondolunk...jobb szavam van rá...kísérteties. Átöltözik apa és fia, majd belemennek a vízbe. Suhajda fogja és belehajítja a vízbe Jancsit. Majd újra. De Jancsi már nem bukkan föl. Hiába keresi az apja végtelennek tűnő ideig, sehol nem leli. A legény is a segítségére siet, aki a lélekvesztőt javította. Fut be a vízbe, mégis olyan mintha csak lassan lépdelne. A kihalt parton a jajgatásra percek alatt 20-30 ember összeverődik és keresni kezdik a fiút. Amellett az oszlop mellett találják meg, amibe apja ziláltsága közepette kapaszkodott. Suhajdáné pedig elindult le a partra, de hamar rossz előérzete támad és rohanni kezd. És sajnos beigazolódik a gyanúja. De az az ijesztő az egészben, hogy alig félóra alatt lezajlik a cselekmény. És Suhajda haraggal vált el a fiától. Ezért nem szabad soha haraggal elválnunk, mert azt sosem tudhatjuk, találkozunk-e még legközelebb. Ezt csak Isten tudja, az ő kezében van az életünk. Az idő felett ő rendelkezik. Erről most nem írnék többet, az esszében megtettem.
Vidám kis novella volt így elalvás előtt...