A Móricz művek közül nekem egyetlen kiemelt kedvencem van és ez az Árvácska. Nagyon szomorú, de már az elején megfogott amikor filmen láttam. Aztán láttam egyszer később is és utána elolvastam a könyvet. Állami Árvácska, a törénet főszereplője egy 6 éves kislány, aki megmutatja nekünk azt a helyzetet, milyen az ha az embernek nincsenek igazi szülei, aki megvédjék, milyen ha megalázzák és megverik. A kislányból pedig mégis árad a gyermeki jóság. Egyetlen "barátja" akinek elmondja búját-baját, az Boris, a tehén. Nyáron ruhája sincs szegénynek, télen is csak egy vékony kis inget kap. Hát így tisztelték akkor ezeket a gyerekeket. Később egy másik családnál megismerkedik egy öreg bácsival is, aki elviszi a templomba is a kislányt. Gazdasszonyuk viszont egy paranoiás szörnyeteg, aki azt hiszi, hogy az öreg lopni akar és egy napon mérget tesz a tejébe. A bácsika sajnos meghal. Talán Árvácska fel sem fogja ezt, csak hogy nincs már a bácsi. Neki az anyukája hiányzik, akit valószínűleg nem nagyon ismert. Este gyertyát gyújt neki, mert nagyon szeretné ha eljönne. De a dolog rosszul sül el és a pajta ahol a kislány lakott, pillanatok alatt lángra kapott...
A művet az a bizonyos Csibe "ihlette", akit Móricz örökbefogadott. Az ő meséléseiből lejegyzett 1500 oldalból írta meg Móricz az Árvácskát. Jól szemlélteti az 1940 körüli kiszolgáltatott, létbizonytalan helyzetet, amit egy árva gyerek átélhetett.