Akárhogy is keresem, nem értem. Azt hittem írtam Verlaine-ről, de ezek szerint nem. Szóval most írok róla. Az első verse, amit tanultunk, az Őszi chanson volt. Nagyon dallamos rövidke vers elég mély értelemmel. Az első versszakban leírja a tájat, hogy ősz van és fúj a szél, de van benne valami nyomasztó is "s ont monoton bút konokon és fájón". Az első versszak összekapcsolódik a másodikkal, amiben saját magáról ír a költő. Beteg és lázálmai vannak, várja a halált(dekadens?). A harmadik versszak arról szól, hogy ne legyenek átmeneti állapotok, inkább haljon meg. Nekem erről az évszakok jutnak eszembe. Vagy legyen nyár, vagy legyen tél. A tavasz egy átmeneti évszak a télből a nyárba, az ősz pedig a nyárból a télbe. Mint az embernél a tavasz a gyermekkor, talán azt azért nem szereti, mert akkor még az igazán komoly dolgok nem érdeklik az embert, az élet nyarán teljesedünk ki igazán, de mikor őszre fordul az életünk, ugye már elkezdünk örgedni, akkor legyen inkább tél és elmúlás, hogy a világ ne lássa a lélek összerogyását.

A Költészettanban Verlaine olyan, mintha azoknak írna, akik költők akarnak lenni. Mint egy szabályzat. Meghatározza, milyennek kell lenni a versnek és milyennek nem. A vers legyen zenei, hanyag szóhasználattal. Legyen könnyed és cikázó, csak sejtesse a dolgokat, de legyen jó kaland és mindig újra vágyjon. Viszont nem szabad, hogy bármi konkrétat megmutasson. Nem lehet benne retorika, vagy rím, csattanó és ötlet. Pedig ha megnézzük a verset, van benne retorika, rímek, sőt költői kérdés is."Mi volna, ha nem volna gát?" Vagyis ez egy ironikus vers, mert a forma és a tartalom ellentmond egymásnak.
Nekem ez a vers olyan semleges volt..:)