Ma irodalomon elkezdtük venni Csehovot. Ofő egy novellát olvasott fel, aminek a címe: Fájdalom. Nagyon szép történet egy magányos kocsisról, Jonáról, aki a szentpétervári hidegben fuvarozza az embereket. Nemrégiben meghalt a fia és ugyebár egy ilyen traumát az ember jobb, ha kibeszél magából és így megkönnyebbül. Jonát egy kicsit tudnám hasonlítani Akakij Akakijevicshez is, mivel ő is egyedül volt, bár ő természetéből fakadóan. Jona pedig úgymond normális, kommunikatív ember, aki nem eltaszítja magától a külvilágot, mint Akakij, hanem a külvilág taszítja el őt. Négyszer próbál kapcsolatot teremteni az emberekkel, minden alkalommal elmondja, hogy meghalt a fia, amivel egy elég személyes és tabu témát érint, ami ugye az embereknek nem egy szokványos tárgy (időjárás,közéleti dolgok...) Mert az emberek jó része egy ilyen hírrel nem tud igazán mit kezdeni. Nem akar úgy reagálni, hogy megbántsa az érintett személyt. És hiába mond vagy kíván bármilyen részvétet, azt úgy sem tudja átérezni. Először egy katonának meséli el a bánatát. A katona meg csak hivatalból kérdez vissza, hogy: "Mibe halt meg?". Jona pedig a fuvarok között visszagörnyed a keserű magányba. Később három férfi jön, akiknek Jona szintén elmodja a történteket, de ők elég kemények vele. A púpos élcelődése nem igazán jött be. Aztán egy sepregető embernél "próbálkozik be", de itt sem jár sikerrel. Ha emberek közelében van, egy kicsit is, de fölenged a szomorúsága és akárhogy bánnak vele, ő közvetlenül viselkedik az illetővel. Később a szálláson is hozzászól egy emberhez, de ő elalszik. Aztán kimegy a lovacskájához, ő az egyetlen aki mindig mellette van(a felesége is meghalt már régebben, a lánya pedig falun van) és itt is "Akakijes" egy kicsit a történet, csak neki a köpönyeg volt a társa, persze a lovacska természetesebb társ mint egy ruhadarab(én is szoktam a lovakkal beszélni.tényleg.ne tessék nevetni:)). A ló mindig meghallgatja őt és Jona annyira belejön a beszédbe, hogy elmond mindent ennek a "társnak". Ez nekem nagyon tetszett, hogy letudta venni a terhet a válláról. Részben happy endet éreztem a végén emiatt, na meg az hogy annyira megfogott a történet, hogy teljesen odaképzeltem magam a városba. :)

az ego kedvéért a kép saját :)-->Szikra, 17 hónapos^^♥