írok egy kicsit Mallarméról. Teljesen megfeledkeztem róla. Szerintem eléggé furák Mallarmé versei. Most magam elé raktam, hogy innen tudjak ötleteket lesni. Alapjába véve a költői képek nagyon helyén vannak, jól használja őket egyaránt a Sóhaj-ban is, a Tengeri szél-ben is és az Ez a szűzi szilaj..-ban is. Komolyan. Tényleg pazar minden költői kép mert egészen messzire viszi az olvasót a fantázia világában, de olyan szinten sűrűn pakolja egymás után őket, hogy megkeveredik az ember, miközben olvassa a verset. A tengeri szél-ben rengeteg menekülési kényszert érzek/látok. Valami nagyon nagy hatással lehet arra az emberre, aki betegesen menekül a társadalomból.