Mivel Ofő szerint én nagyon szeretem a szélsőséges dolgokat(ami igaz is, de ne essünk túlzásba :)), írok pár sort Rimbaud Részeg hajójáról. Elsőre majdnem olyan mint Az utazás. Olvashatatlan. De csak elsőre. Itt arra gondolok, hogy nem értem mit olvasok. De mikor belemerünltem a sorok közé, már egészen át tudtam élni milyen lehet egy elszabadult hajó élete (milyen pró vagyok már :D). Először leírja, hogy ez a hajó, ami tulajdonképp szerintem ő maga akart lenni, hogy lesz szabad. Elmegy világot látni, sok dolgot lát: szépet, rosszat, városokat, tájakat...de lát egészen szörnyűeket is: rémeket, kígyókat és hullákat is :S Nem lehet egy kellemes élmény hullákkal együtt pancsolni..Napcafatot és nyúlós azúrt eszik (az finom?), ami a poéták eledele. Itt bizonyosodott be számomra teljesen, hogy Ő a hajó! A vers végén összegzi ezt az utazást, mi tetszett, mi nem tetszett, aztán meg akar halni...Igen, valóban bejönnek a szélsőségek..le se tudnám tagadni..de miből fakad ez nálam? xD akinek van ötlete, írja meg kommentbe :D

Addig is: I love Szent Margit!! (L) :D

És a ma is jó volt: 9-ig alvás, angol órát elbeszélgettük...:) (jiló xD), és pörgős volt a német óra is :D HOLNAP TÚLÉLŐ!!!