Ez a helyzet, valóban gyáva nyúl vagyok. :) Ma megyek Tatabányára, és Feri odaadta volna a Nubirát, úgy, hogy elviszem munkába, átmegyek Tatabányára, munka után pedig érte megyek. Sőt pénteken is használhatnám, biztosan odaadná, de igazából megszakadna a szívem, ha összetörném, akár az én hibámon kívül is... Pedig eddig nem csináltam semmi nagy hülyeséget, vezettem már a horvát határig, Pestről is vezettem már haza nem egyszer, meg Tatán is elég sokszor ide-oda.....de egyedül mégse merek...az olyan más. Sőt, még mindig Ingridkéhez van szokva a lábam, a Nubirán nem lehet érezni a kuplungot, meg hát a Nubira mégiscsak a Nubira, a mi limuzinunk, féltem őt nagyon! Remélem egyszer azért legyőzöm a félelmet, mert traktorral viszont bármikor bárhová elmegyek egyedül.... Nah még szugerálom magam, hátha sikerül egyszer. :)