"Mostan színes tintákról álmodom, legszebb a sárga"...:) Ehhez a vershez is kiskori élményeim kötnek, anyáknapján szavalta valaki általánosban. És akkor én is, mint talán bárki más (talán beszélhetek többesszámban), akartam ennyi féle színű tintát és rajzoltam volna egész nap. Lilával, szürkével, sárgával, kékkel, téglabarnával...százzal, ezerrel, millióval, fokoznám még. :)Kár, hogy az értelmezésnél kiderült, hogy a vége felé már szomorú a költő, mert felnő...najó, emiatt egy picit én is szomorú vagyok. Kellemes még ez a gimis korszak. Már egészen megszerettem. :)