Vajda Jánostól már az nem semmi, hogy 53 évesen 19 éves barátnője van. :D Ezt így elsőre sikerült leszűrni x) (vállveregetés). Szóval: 3 versét vettük, ebből az első a Nádas tavon. Impresszionista vers, mert egy pillanatot merevít ki, az abból fakadó benyomást, mai ugye ennek a stílusnak a lényege. x) Ez egy filozófiai dal, tájversből átmegy gondolatiságba. Következő verse a Húsz év múlva. Itt a szívét egy hegycsúcson lévő jéghez hasonlítja. Ezzel szemlélteti, hogy magányos, mert a hegycsúcsok is olyan egyedül vannak. És ez a magyány akkora, hogy megváltoztathatatlan(ezt a szót alig tudtam leírni xD). Még az emlékek sem feledtetik el vele az egyedüllétet. Harmadik tanult verse pedig Az üstökös. Az üstökös itt is a magányt és az egyedüllétet szemlélteti. Egy nagy és egyedi valami, amely ugyanúgy magányos, mint a költő, boldogtalan, de nagyon fényes. Összeköti az eget és a földet. A költő a lobogó gyász jelzőt használja rá, ami egy oxymoron. Ez a vállalt magány pedig egy életátok.
Hát azt hiszem kifogytam Vajda Jánosból, és tényleg nagyon nehéz ilyen meszsire vissza emlékezni. x(