Mára kellett elolvasni Ibsentől A vadkacsát, amit jelentem, sikerrel teljesítettem. :D A könyv címéből a világon semmit de semmit nem tudtam kitalálni. Ahogy elkezdtem olvasni, olyan volt mint minden eddigi olvasmány eleje: unalmas. De az viszont végig tetszett benne, hogy egyszerű "nyelven" íródott. Végig értettem mit olvasok, nem voltak bene olyan kurta-cifra mondatok, hogy nem is értem mit olvasok, sőt mire a mondat végére érek, elfelejtem mi volt az elején. De tényleg..minden szereplőnek olyan volt a szövege, mint ahogy mi beszélünk a mindennapokban. Teljesen puritán. A story egyre izgalmasabb lett, úgyhogy már egyre nagyobb lendülettel olvastam, bár néha kicsit elhúzták az egyes részeket. A végén viszont sokkot kaptam, mert a történet során nagyon megkedveltem a kis Hedviget, bár én végig fiatalabbnak képzeltem el, nem 14 évesnek. Azt hittem a vadkacsáját fogja lelőni. Idő volt mire magamhoz tértem..

Számomra még azért is tetszett(ez most utólag írom), mert abban a helyzetben én is Hedvig helyébe képzeltem magam, hogy rettentő állatbarát vagyok(nyuszik, szárnyasok...) és nekem is van egy kacsám, aki szintén árva volt. Még jó két éve a nyusziólba befogadtam egy tyúkot, amit megtépett az egyik kutya. (persze rendbejött;))Elneveztem Tiknak :) És nagyon szelíd. Odajön hozzám, eszik a kezemből, megengedi, hogy felvegyem, szóval rettentően szeretem. Augusztusban Tik rakott 3 tojást az ól egyik sarkában. Örültem neki:) Aztán apa egyik nap kezembe nyomott egy pici kacsát, aki épp olyan egy-két napos lehetett. Mivel nem találtuk az anyukáját, beraktam Tikhoz és lám egyből összemelegedtek és be is bújt a meleg tollak közé. Sajnos a tojások szépen lassan eltűntek, de megmaradt a kiskacsa, aki nemes egyszerűséggel a Kiskacs nevet kapta. Azóta is együtt vannak ketten, Kiskacs egyből pánikba esik, ha nem látja Tikot. Bár már nem fér úgy be alá esténként, mint nyáron :D Nagyon szeretem őket