Tegnap este Öregdiák találkozóra voltunk hivatalosak a Refibe. Nagyon vártam már, milyen lesz, kik jönnek el, mi minden változott. Az osztályból nyolcan erősítettük a csapatot, Panka, Kata, Kriszti, Flóra, Debi, Zoli, Marosi Bence és én. A találkozó elejét Püspök Úr nyitotta meg egy rövid áhítattal, igével, énekkel. Kicsit félem, hogy ezer éve nem énekeltem ezeket a zsoltárokat/dícséreteket és elfelejtettem, de úgy pattant ki minden sor a fejemből, mintha tegnap énekeltem volna el őket. Ezután Geiszelhardt tanárnő megnyitotta a találkozót, majd felkérte Kálmán Attila Igazgató Urat, hogy néhány szóban köszöntse az öreg diákokat. Azt hiszem ezalatt a pár mondat alatt mindenkinek elszorult a torka, viszont jó volt látni, hogy ennyire örült nekünk. Ezután Illés Dániel Igazgató Úr következett. Beszélt az elmúlt tíz évről és a jelenről, majd egy fényképes vetítés következett, bár sajnos nem fedett le mindent, a mi osztályunkról nemigazán voltak képek. Az aulában körülnézve egy időutazásba csöppentünk, ott voltak azok ,akikkel évekig koptattuk a padokat, és most jó érzés volt újra együtt lenni, együtt érezni ezt az összetartó erőt, amit remélem mindenki érez legbelül. A vetítés után kötetlen beszélgetés következett finom sütik társaságában. Megbeszéltük, kivel mi van, ki merre van, tanul, vagy dolgozik, stb... Aztán felkerekedtünk és végigjártuk a folyosókat, belátogattunk a régi termünkbe a földszinten, feltört bennünk sok sok emlék....:) Úgy döntöttünk, még tovább folytatjuk az estét, lesétáltunk az UccaBárba, igaz itt már csak öten ültünk az asztalnál, valamint a Kata barátja. Iszogattunk beszélgettünk, próbáltuk kitalálni, hogy mi lehet a többiekkel, ki mit csinál... Összességében nagyon jól éreztem magam, remélem lesz még hasonló "időutazásunk"! :)