Elolvastam a Lónevűt is, gondoltam írok róla, többek közt azért, hogy a mennyiség meg legyen :D Szóval van egy bizonyos Bulgyejev tábornok akinek megfájdul a foga(mint nekem xD). Tudjuk ugye milyen szörnyű dolog a fogfájás, ő is próbálja mindenféle gyógymóddal csökkenteni a fájdalmat. Kihívják az orvost is, de az ő módszere sem segít. Egy napon meglátogatta az intéző, Ivan Jevszejics, akinek eszébe jutott, hogy van egy Jakov Vaszilics nevű ember aki ráolvasással kitűnően gyógyítja e fájós fogakat. Ivan javasolja, hogy a tábornok írjon neki táviratot, Meggyőzi, hogy ha nem is hisz benne, miért ne írhatna neki. Bulgyejev beleegyezik, de már az elején elakadnak, ugyanis az intézőnek nem jut eszébe a címzett családneve..csak annyira emlékszik, hogy lónevű. Ez mutatja, hogy a címnek szoros kapcsolata van a novellával. Innentől kezdve az egész ház népe éjt nappallá téve a néven töri a fejét. Mindenféle lófajtát elsorolnak, színt, lószerszámot, lótestrészt, de nem jutnak egyről a kettőre. Végül a tábornok nem bírja tovább és mégis kihúzatja a fogát. Ivan Jevszejicsnek épp akkor út közben jut eszébe a név, mikor a doktorral találkozik, aki zabot kért tőle. Hirtelen "megvilágosodott", nem szólt egy szót se, hanem rohant vissza a tábornok házába. De hát ugye már késő volt. Érdekes ahogy az egész ház éjjel-nappal töri a fejét, olyan mindenki-egyért érzésem volt :D. Nekem nagyon tetszett ez a novella, vicces is, de lehet benne érezni a helyzet komolyságát, nagyon jól átadja Csehov az olvasónak a helyzet komikumát, ami egyben nem is olyan komikus. :)