♥enjoy the life♥

Zsuzska blogja

életek.

A tegnap történt olaszországi baleset úgy gondolom az egész országot megrázta. Nem csak Magyarországot, de Olaszországot is. Tegnap is, ma is másra sem tudtam gondolni. Egy kicsit most mindenki magáénak érzi ezeket a fiatalokat, akiket tele álmokkal, tele élettel magába zárt a lángoló busz. A baj egy pillanat alatt megtörténik....egy pillantás....aztán már csak becsukod a szemed és várod, hogy mi fog történni, mert visszaút nincs.
Értelmet nyernek a közhelyek, amikor anya-apa a gyermek lelkére köti, hogy hívj, amint megérkeztél. Ha belegondolok, hogy mennyire szerencsés vagyok, rengetegszer körbebuszoztam Európát, de a Jóisten mindig hazavezetett. Mennyire szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem kellett éjfélkor egy égő buszból egy szál pólóban mezítláb az életemet mentenem, látván, hogy hogyan emészt fel mindent a tűz. Ha meg is úszták ezek a kamaszok könnyebb sérüléssel, lelkileg egy életre megnyomorodtak attól, amit átéltek akkor éjjel.

Amikor kamaszként utazgatsz, idemész, odamész, kimaradsz éjszakára, reggel pedig furcsán nézel édesanyádra, aki lerágta a körmét érted, nem fogod megérteni, mit érez, mi minden pereg le a szemei előtt, amíg Te nem vagy otthon. De egy ilyen tragédiát látva talán egy fiatalban is átértékelődik az élet értéke és a szülői féltés fontossága. Annak idején én sem gondoltam bele, vajon miért aggódnak ennyit a szüleim, hát úgyis hazajövök, mindig hazajövök! Sokan természetesnek veszik ezt. Az a sok édesanya nem gondolta, hogy utoljára búcsúzik el a gyermekétől, utoljára integet neki, amikor a parkolóból kigurul a busz azzal a csapat vidám, mit sem sejtő fiatallal.
Amikor az ember szülővé válik, mindent átértékel, mindent. És ezt igazán csak az érti, akinek gyermeke van. Az egész életed aggódássá válik, hogy boldog embert nevelj a gyermekedtől, és hogy a kis drágád mindig hazatérjen a világ legtávolabbi sarkából is, vagy akár csak reggel kijöjjön a szobájából. 
Amikor megláttam a képeket, olvastam a híreket, összeszorult a torkom. Mit érezhetnek azok a szülők, akik elvesztették legdrágább kincsüket?? Ezt csak ők tudhatják, de ennél nagyobb csapás biztosan nem létezik, amikor túléled a gyermekedet. Elképzelni sem tudom az életemet Zsófi nélkül hiszen reggel alig várom, hogy felébredjen és halljam a jókedvű motyogását, amit a plüsskutyusához intéz. És rettegek a gondolattól, hogy eljön majd az idő, amikor ő is menni akar és én tudom, hogy nem élhet az ember folyamatos félelemben, és megpróbálom majd leküzdeni, mert szeretném, hogy vidám és tartalmas gyermekkora legyen, de ez a szülők sorsa. Aggódás az örökkévalóságig a mi kis kincsünkért. Mert ezért vagyunk család, egység, ami csak akkor teljes, ha mindannyian benne vagyunk.

az edzésről

...amit tudni érdemes

Rengeteg levelet kaptam, amiben a rúdtánccal kapcsolatban kérdeztetek, ezért úgy gondoltam, megér egy külön bejegyzést ez a téma. Nálam ez a sport egy hirtelen felindulásból jött, tavalyelőtt decemberben egy szülinapi bulin egyik barátnőm mesélte, hogy megnézett egy rúdtánc órát és invitált, hogy nincs-e kedvem elmenni vele. Gondoltam, miért ne? A következő edzésen már ott voltunk és azt kell mondjam, azóta abba se tudom hagyni, az utcán sétálva is a szabadtéri edzőfelületeket fürkészi a szemem.:) Amikor elkezdtem az edzést 2015 decemberében, nagyon le voltak épülve az izmaim, borzasztóan erőtlen voltam, ráadásul rajtam volt az átlagsúlyomhoz képest 8kg plusz, ezt még a terhességből hoztam magammal, csak nem tudtam hogyan adhatnám le. Az edzések során azonban fokozatosan elkezdtem erősödni, egyre inkább beszippantott az egészségességre való törekvés tudata. Elkezdtem figyelni arra is, hogy mit eszem és mennyit. Nem vagyok híve annak, hogy ezt, vagy azt teljesen megvonok a szervezetemtől, mert úgy gondolom, hogy a szervezetnek igenis szüksége van zsírra és cukorra is, a megfelelő mértékben. Persze igyekszem kevesebbet fogyasztani belőlük,, valamint szívesebben eszem teljes kiőrlésű pékárut, vagy rozsból készült kenyeret. Persze ez is hizlal, mint a csapvízen kívül minden, de több hasznos anyagot tartalmaz a szervezet számára és lassabban is szívódik fel, ergo később leszek éhes, persze ezt is mértékkel kell fogyasztani. És igenis megengedek magamnak néha egy-két kocka csokit, mert ettől nem leszek rosszabb ember. 
Szóval az edzések előrehaladtával és az evésre való odafigyelés együttes következményeképpen szép lassan elkezdtek olvadni rólam a fölös kilók. Nem gondolom, hogy a gyors fogyás bármivel jobb a szervezetnek, mint a lassabb, sőt. De hát kinek mi válik be ugye. Nem biztos, hogy mindenki le tudna fogyni az én módszeremmel, de ez a természet rendje, hogy különbözőek vagyunk. 
Egy év alatt 10kg-tól szabadultam meg, vékonyabb (és izmosabb) vagyok, mint a terhességem előtt, amire azért büszke vagyok, remélem fogom tudni tartani a súlyomat és az erőnlétemet.

A rúdtáncról. Sokak fejében, ha elhangzik a szó, hogy rúdtánc, egyből a füstös bárokban a rúd körül vonagló, hiányos öltözetű nők jutnak eszükbe, akiknek a bugyijába habzó szájú férfiak dugdossák a zöldhasúkat. Azóta rengeteget változott a világ, a rúdtánc, mint mozgásforma szerteágazott, sporttá nőtte ki magát. Megmaradt persze az eredeti formája, az erotikus hangvételű tánc, ami főleg táncos elemeket és forgásokat tartalmaz. Kialakult mellette a rúdfitness, ami a hangsúlyt inkább az akrobatikára, erőelemekre fekteti, a balett kecsességével ötvözve. És van a kettő elegye, ami inkább a művészet kategóriába sorolható. Mi a rúdfitnesst űzzük, természetesen egyénenként különböző, hogy ki milyen elemeket szeret jobban, miben ügyesebb, ez nagyban meghatározza, hogy egy szabad foglalkozás alkalmával ki mit gyakorol szívesen.
Én személy szerint imádom a forgásokat, szeretek zenére dolgozni és szeretem 1-2 látványosabb akrobatikus elemmel fűszerezni, kombinálni. 
Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, ez nem egy kényelmes sport. Mottónk: "A fájdalom a barátunk!" :D Ezt azért mondom, mert a bőrünket a hajlatoknál, deréknál, combnál gyakran tépi a rúd, de ez elengedhetetlen a tapadáshoz. A tenyerünk szinte folyton vízhólyagos, gyakran fel is szakad, ha egy koreográfiát próbálunk összerakni. De ezt választottuk, ezzel élünk együtt és teszünk a rosszindulatú sztereotípiára, mert szeretjük ezt a sportot! :)

új év.

Boldog új Évet kedves Olvasók! Elmúlt a karácsonyi hajtás, kicsit fellélegezhetünk végre. Összességében nem panaszkodhatok, jól teltek az ünnepek. Zsófi értelme egyre inkább nyiladozik, egyre többet megért a világból, öröm nézni, de tényleg! Különös élmény volt az első szülinapját is megünnepelni, hiszen nemrég még elveszett a pólyában, most meg dumál, mászkál, mindent megmagyaráz.Karácsonyra a legszebb dolgok kaptuk tőle, elkezdett önállóan totyogni!! Hihetetlenül büszkék vagyunk rá!

Szilveszterezni pedig Reniéknél voltunk Vértesacsán, nagyon szuper volt együtt lenni! Eszegettünk, iszogattunk ,hajnalig beszélgettünk és rengeteget nevettünk, jobb feltöltődést elképzelni sem tudtam volna az új évre!

És ami még nagyon jó hír, elkezdődtek újra az edzések is, alig vártam hogy elkezdhessem ledolgozni a bejgliket és sütiket. Viszont ennyi idő alatt meglepően elszokott a bőröm a nyúzástól, de azért a figurák ugyanúgy mentek, mint az ünnepek előtt. Nagyon vártam már, hogy edzhessek, nagyon belebolondultam ebbe a sportba. :)

elgondolkodtató...

...hogy hová is tart a világunk...tényleg, hová? Olvasgatom a f*cebookot és mi az amivel folyton szembetalálkozom? Utálkozás, hangulatkeltés, önzés magasfokon.... mindenhol csak ezt látom: én ÉN Én ÉN én ÉN ÉN Én .... annak nyilván könnyebb átlátni ezeket a dolgokat, aki kívülről látja ezt a rohanó, önző világot, plusz előny, ha még esetleg egyházi iskolát is végzett...de tényleg ennyire önzők lennénk? Mindenért, amit elérünk az életben, munka, család, gyerekek, nyaralás, vagy hogy reggel felkeltünk.... kinek is köszönhetjük? Csak közvetetten magunknak, mert valaki megadta nekünk az erőt, egészséget, amivel végig tudtuk csinálni. De ezt már nem nagyon ismerik el, mert csak az az erős, aki a saját lábán áll...de nem állna még ott sem, ha nem tartaná valaki odafentről...a Jóisten.

lemaradások bepótlása című fejezet.


Ahogy elnézem, nagyon rég írtam már....pedig sok minden történt ám!

Májusban volt Moszkvics találkozó egyik hétvégén, a szombati napon a császári Henryx Cityn jártunk, vasárnap pedig Tatááán!!! :)))) A vasárnapi tatai városnézsre pedig felkértek idegenvezetőnek! Nagy örömmel vállaltam a felkérést, és alaposan fel is készültem, ahogy azt illik. Reggel a Víztoronynál kezdtünk, mindenkit én telefonáltam körbe, ami tervezett úticél volt, úgy láttam mindenki élvezte a dolgot, a Víztoronyban elég sokat időztünk, mert mindenki óriási érdeklődéssel hallgatta a szakemberek beszámolóit. Ezután a Kilátó Toronyba mentünk fel 175 lépcsőn, fent a tetőn pedig meséltem Tata történetéről. Ezután leautókáztunk a lovardáig, elsétáltunk a Várkanyarba ebédelni, visszafelé pedig meséltem az ott látható nevezetességekről. Délután pedig a Fényes Tanösvényt látogattuk meg.:)

Júniusban volt Vízzene, Feri szülei hétvégére bevállalták Zsófit, úgyhogy mi szabadon mászkálhattunk akkor esténként, jól is esett kicsit szuszanni egyet. :) Megnéztük a koncerteket, kicsit piáztunk is, táncoltunk, egy szóval szuper volt! :)

Júliusban néhány napot a Balatonon töltöttünk, ránk fért a sok munka mellett...Feri dolgozik, csinálja a házat, én itthon tartom a frontot, Zsófit nevelem, úgyhogy nem könnyű, ez a pihenés igencsak jólesett mindhármunknak! Az idő is remek volt, kétszer volt vihar, az is éjszaka, és csodával határos módon nem hűtötte le sem a vizet, sem a levegőt! Zsófinak mondjuk annyira nem volt könnyű az idegen környezetben, de a sok pihenés, alvás jót tett neki! Én hülye vittem le pár üveges főzeléket, mivel ott nem tudtam főzni neki, hát azóta nem hajlandó még az én főzelékeimet se megenni.....akkor mennyire lehetett neki sz*r élmény az az üveges vacak??:D Úgyhogy azóta azt eszi amit mi...:)

Megvolt az ötéves osztálytalálkozó is, nagyon vártuk már és úgy láttam mindenki örült annak, hogy ismét osztály lettünk egy kis időre.:)

Augusztusban voltunk Szolnokon nagy veterán találkozón, el kell hogy mondjam, a Moszkvics egyszer sem rohadt le!!!!:D A találkozó csúcs szuper volt, eljött velünk Feri tesója is, minden percét élvezte! :) Vettünk egyensapkát is, természetesen Moszkvics emblémásat!;) Hazafelé is minden rendben volt, Zsófi is egész jól bírta, egyedül az okoz némi nehézséget, hogy semmilyen sapkát nem tűr meg a fején, még akkor sem, ha tűz a Nap és 40fok van, de hát megoldjuk máshogy...:)

Megünnepeltük az első házassági évfordulónkat is, fagyiztunk, és ebédeltünk egyet a Mahagóniban, nem csalódtunk még itt az ételben egyszer sem.:) Lett egyenkarkötőnk, amit Feri is büszkén visel. Nagyon jó érzés volt megélni, igaz még csak az első volt, de magának a házasságnak  a ténye és az idő múlása, az, hogy együtt vagyunk, itt van nekünk Zsófi akit imádunk, és hogy honnét jutottunk el ide és most itt tartunk. És hogy még mindig nem múlt el a szerelem. Óriási hálát éreztem ezzel kapcsolatban, hogy igaz, hogy nem könnyű, de megéri küzdeni. :)

Feri szülinapját is megünnepeltük persze, igaz, ő nem akart nagy bulit, de egy kisebb meglepit mégis kapott, lejöttek tesójáék egy kis tortával, ajándékkal, de ez pont elég volt, Feri is örült és vééééégre sikerült meglepni!! :)

dsc07602.JPG

országjárás.

Néhány napja szerveztünk magunknak egy újabb kellemes kirándulást, nem másért mentünk mint Moszkvics alkatrészért, de nem ám akárhová, hanem Diósjenőre. Már a szervezkedésnél gondolkodóba estünk, ugyanis a Duna hidak korlátozott száma eléggé leszűkítette a lehetséges útvonalakat, de próbáltuk a lehető legrövidebb utat választani, így hát az Esztergomon át vezető útra esett a választásunk. Esztergomig már megvolt a rutin, ugyanis Zsófika is ott született (te jó ég, már több, mint fél éve!!), utána átmentünk a Mária Valéria hídon és Párkányon át folytattuk utunkat. Feri mondta már pár nappal indulás előtt, hogy szóljak, ha szeretnék valahol megállni, sétálni, egyből Párkány jutott eszembe, egyszer ettem ott nagyon finom Sztrapacskát.:) De aztán ahogy néztem tovább a térképet, sokkal jobbat találtam! Nem mást, mint Nagybörzsönyt, a lekvár-nagyhatalmat!:D Voltam már ott egyszer KITT-es túlélő túrán, egyszer meg 11-ben osztálykiránduláson és nagyon tetszett az a kis falu, gondoltam ha már útba esik, vehetnék pár üveg lekvárt, hát így is lett.
Tehát Párkány után Garamkövesd, majd Bajta következett, az utolsó szlovák oldali város pedig Ipolyszalka volt, Letkésnél jöttünk vissza magyar honba. Innen már nem volt messze Nagybörzsöny, egy kb 4km-es bekötőút visza el a kis zsákfaluba. A Lekvárlakot egyből megtaláltuk, de mivel mindenki hátul dolgozott az udvarban, nem volt egyszerű a bejutás, bár a kapu nyitva volt, így is csak sűrű "Jónapot"-ozások következtében jutottunk eredményre, de végül előkeveredett egy hölgy és bevezetett minket a lekvárok birodalmába.:))))) Már nagyon vártam ezt! Otthon a neten már nézegettem, milyen lekvárok vannak, hogy ne ott találgassak vakon, így hát a következő ötös született: egy nagyobb üveg Rumos fahéjas vadszilva lekvár (ebből már kétszer is vettem tőlük, nem volt kérdés egy újabb adag :D), egy üveg Lilahagyma lekvár, egy üveg Csodálatos mandarin lekvár, egy üveg Galagonya lekvár és egy üveg Rosé borzselé. Kifizettem, megköszöntük, ezután Zsófival a karunkon tettünk egy kisebb sétát a faluban, felidéztem a régi emlékeket, a Vizimalmot, a Reménység házát, ahol már kétszer is megszálltunk gimiben és milyen jó volt, mennyit hülyéskedtük, pingpongoztunk, házi Bailey's csempésztünk, zenéltünk, énekeltünk a tábortűz körül, hogyan szöktünk ki Renivel és követtünk egy sünit, csoportosan néztük a falu szélén a naplementét, aztán túlélő túrán a kezdő áhítat az evangélikus templomban, a templom kísérteties sziluettje az októberi holdfényben, a kisvasút ....egyszóval sok sok sok minden feltört bennem és jó volt visszaemlékezni ezekre a pillanatokra.:) Miután befejeztük a sétát, visszaültünk a kocsiba és tovább indultunk északnak Kemence felé, végig a határ mellett, elmentünk a parassapusztai határátkelő mellett is, majd dél felé vettük az irányt és néhány település elhagyva Rétság után Diósjenőre értünk. Megtörtént az alkatrész biznisz, bezsúfoltuk a cuccokat az autóba és diadalmas mosollyal továbbindultunk Pest felé, ugyanis benéztünk még Feri szüleihez. Judittal sajna nem tudtunk találkozni, majd legközelebb már sikerül.:D Már bőven beértünk Pestre, a Váci úton félre kellett állnunk, Zsófi már elég éhes volt, megette hát a kis főzikéjét a gyümilével.:) Így ő már jóllakott, mire felértünk a hegyre, ahol minket is finom ebéd, vagyis már inkább vacsora várt.:) Még beszélgettünk egy kicsit, Feri szülei kibabázták magukat, aztán hazaindultunk, mert mindhárman fáradtak voltunk, szerencsénkre Zsófi szeret a kocsiban aludni...:)
Hát így telt el ez a napunk, jókedvűen, mosolygósan, valamint Zsófia most már járt az országhatáron kívül is.:)
legutobb_frissitve1.jpg

itt a tavasz!

Végre végre most már igazán tavasz van! Ősz óta ezt vártuk, meg szerintem Zsófi is....szemmel láthatóan feszélyezte, hogy amikor sétálni mentünk, ráadtuk azt a rengeteg ruhát, overallt, amiben szegény nem tudott semmit csinálni. Szeret a kis kezeivel babrálni, az overallból meg nem tudtuk kivarázsolni a mancsát, mert mindig visszacsúszott az ujja. Egyik nap lementünk sétálni, már csak egy plusz pulóvert, nadrágot, meg egy sapkát adtunk rá, nagyon élvezte, hogy szabadabban mozoghatott, vittünk néhány játékot is, amikkel végre tudott is játszani. Aztán délután ebéd után épp csak levittük a parkolóba, ugyanis apa kicsit átkente bőrápolóval a Moszkvics üléseit, akkor már olyan meleg volt, hogy Zsófia épp csak egy bodyban meg zokniban ücsörgött az autóban.:) Tegnap is sétáltunk egyet, nagyon jó idő volt, Zsófin is látszott, hogy élvezi a meleget, ahogy én is. Tele vannak a rétek virágokkal, melegít a Nap, hajnalban ha ablakot nyitok, a madárcsicsergés szinte túlharsogja az autókat, kintről a kertből pedig hordom haza a gyönyörű virágokat és csodálom a virágzó gyümölcsfáinkat....imádom a tavaszt! hello-april-just-be-great.jpg

első húsvét.

Ez volt az első Húsvétunk Zsófival, végre hármasban.:) Zsófika már egyre fejlettebb, egyre érdeklődőbb, napról napra értelmesebb baba, okos, imádnivaló csöppség, igazából egy rossz szavunk nem lehet rá, vidám, mosolygós, minden nap elrabolja a szívünket!:) Idén a húsvéti nyuszi már neki is hozott ajándékot és neki is volt már néhány locsolója!;) Szombaton tojást festettünk, Vasárnap kora reggel feldobtam főzni a csülköt, aztán megnéztünk mit hozott a húsvéti nyuszi, Zsófinak hozott két kis nyálkendőt, amire elég nagy szüksége van, meg egy üveg őszibarack-alma pépet, ez az amit megveszek neki üvegesben, mert nem tudok máshonnan barackot szerezni neki, de ezt is csak addig amíg meg nem érik a sajátunk. A kiscicáknak tojott két fincsi alutasakos eledelt, nekünk meg 1-1 tábla csokit....nem nagy dolgok, de én nem is vagyok a rongyrázás híve, még akkor se, ha egyikükre sem sajnálnék bármennyi pénzt is.
Ezután elmentem a templomba, nagyon felemelő érzés volt, szinte megkönnyebbülve jöttem ki az istentiszteletről...mikor úgy érzed, hogy neked szólt az ige....és elgondolkoztam és tényleg....lassítani kell, és nem kell magunk köré börtönt építeni a maximalizmusból meg a feleslegesen hajtott dolgokból. Kint sok kedves ismerőssel találkoztam, mindenki mosolygott, jókedvű volt, sütött a Nap...egy szóval jól éreztem magam. Utána kicsit még beugrottam anyukámékhoz, utána haza, Ferivel megebédeltünk aztán Gergőékkel elmentünk sétálni.....a könnyű sétából az lett, hogy megkerültük a tavat...rengeteg ember volt....jó idő, hétvége, Húsvét....mindenki kint volt.:) A Tófarokban ettünk lángost, palacsintát, Zsófiból előtört a pohárfétise....ha poharat lát, rögtön rá akar cuppanni....:)))) A jó nagy séta után jól el is fáradtunk.....annyira, hogy másnap kb 9kor keltem, holott mentem volna anyukámékhoz várni a locsolókat...a késés miatt elkértem Feri bringáját és azzal mentem....hát tavaly abszolút nem bringáztam, szóval jólesett újra két keréken menni...:) Jöttek a locsolók, összeszagosították a hajunkat, aztán 11 körül megérkezett Feri Zsófikával, meglocsolta anyumat, aztán kicsit rendhagyó módon Feri nem tudott részt venni a délutáni családi ebéden, szóval ő már ebéd előtt elment, egy kicsit én is hazamentem Zsófival, muszáj volt aludnia, addig elkészült a főzeléke, aztán egy kicsit késve de ketten azért lementünk az ebédre...Zsófi hozta a formáját...játszott, nevetett, dumált, mindenki olvadt tőle....:) Bátyuséktól kapott a leányzó egy csodaszép pöttyös kis ruhát, hát ha majd felveszi, ő lesz hetedhéthatár legszebb hercegnője.:) Végezetül azt kell mondjam, jól éreztük magunkat, csak apuci hiányzott, de este ő is épségben hazaért a Moszkvávaaaaaal! :P

Lábjegyzet...borzasztóan idegesítő, hogy mindenki boldog nyulat kívángat Húsvétkor.....felmerül a kérdés bennem, hogy vajon tudják-e, miről szól ez az ünnep? Karácsonykor mi lesz? Boldog fenyő?

happy-easter.jpg

egyszer volt hol nem volt.

...volt egyszer a szülinapom, kb két hete :D de muszáj írnom róla, mert jó volt, csak eddig nem volt rá időm.  Szombat reggel felkerekedtünk Ferivel, indultunk Pestre, úgy volt, hogy útközben valahol a Blaha környékén felszedjük Krisztit és megyünk ki Vikit meglátogatni. Sajnos ez így nem jött össze, mert Kriszti lekéste reggel a buszt, amivel jött volna föl Pestre, mert szombati munkanap révén máshogy mentek a buszok, így szegénykém lemaradt róla, pedig nagyon készültünk rá. Így csak magunk mentünk ki Vikihez. Drágám ebéddel várt minket, holott mondtam, hogy nem azért megyünk....:) még egy szülinapi kis brownie-t is kaptam gyertyával, nagyon jólesett, nagyon aranyos volt!!:) Ebéd után elmentünk kicsit sétálni, Zsófiával a karunkon, közben mindenféléről beszélgettünk. Aztán 3 előtt elindultunk, át Pest túlfelére, Feri szüleihez....még jó, hogy ilyen közel van...:D Ott voltak Juditék is, ők is megköszöntöttek, beszélgettünk meg minden, közben Zsófi már elég nyűgös volt, felborult a megszokott napirendje, nem tudta magát kipihenni, estére kb sárkánnyá változott, se enni nem akart se semmi mást...ettől az én idegeim is cafatokban lógtak, nagyon a határon voltam, hogy nem érdekel a szülinapom, nem megyünk le bulizni a belvárosba. De szerencsére elaludt aztán a drágám, Feri szülei vigyáztak rá, így mi le tudtunk menni készülődni...igaz nagyon slamposak voltunk, de örültem, hogy lejutottunk végre, nagyon fáradt voltam idegileg, a héten kijutott egy kis mosolyszünet is, ami nem tett túl jót, de mondom mindegy, menjünk le...és jót is tett mindkettőnknek, kicsit kiszabadultunk a mókuskerékből, végre beszélgettünk, jó kedvünk lett és végre TÁNCOLTUNK!! Mindketten imádunk táncolni, de több mint egy éve nem táncoltunk már, terhesen annyira nem akartam kockáztatni, meg egy vonagló bálna nem is annyira szexi látvány. :D de most itt volt a remek alkalom és adtunk is az érzéseknek!;) Jól kitáncoltuk magunkat a Moriban, volt is választék a sok tánctér között, már úgyis rég voltunk itt utoljára, sőt együtt még nem is voltunk!:) Néhány teremben volt egy-egy viseltes rúd, nagy volt a kísértés, hogy ne másszak fel rájuk, de még elég kezdő vagyok egy komolyabb koreohoz..:) pár kis tinibuksza azért mindig volt, akik rávetették magukat a rúdra...amatőrök :D Volt egy épp 18at töltő kis kanca a két fegyverhordozójával, folyton ott voltak, ahol mi..:D Mikor kitáncoltuk magunkat, hazaindultuk, a ruhatárban Sacival futottunk össze, ő rakta el a kabátjainkat, nagyon rendes volt!:) Örültem neki, hogy találkoztunk. Hazafele ugyanúgy mint odafelé, a Moszkváig sétáltunk, közben kitaláltam, hogy olcsón eltaxizunk hazáig. Feri nem nagyon hitte el, hogy sikerül, na mondom csak figyelj, dumálásban jó vagyok. Éééééés sikeeeeerrr!!! :D Hazamentünk és jólesően bedőltünk az ágyba....:)partytime.jpg

káromkodni fogok.

Tegnap voltunk általános 4 hónapos vizsgálaton. Nem kellett túl sokat várni, hamar bejutottunk, Zsófika is jókedvű volt, bár tudtam, hogy nem túl sokáig, ugyanis 2 kötelező oltás is várt ránk. Feri nem tudott jönni, de otthon beszéltük, hogy ha kérdezik, megmondjuk, hogy kap már hozzátáplálást, még ha nem is fog nekik tetszeni.

Bementünk, még le se vetkőztettem, már éreztem, hogy egy tisztába tevés esedékes lesz, ilyen ez a Murphy...:D Levetkőztünk, megmérték, megdícsérték, Zsófia vigyorgott, mindenkit levett s lábáról, ahogy szokott. Aztán jött a kérdés. Melyik tápszert is kaptunk? Mondom, melyiket. Akkor kérnek még ugye? Nem.. Doki rámnéz...van annyi teje? Mondom nincsen, de már kap gyümölcsöt, főzeléket. Na akkor aztán egy olyan beszélgetés bontakozott ki, hogy most is kinyílik tőle a bicska a zsebemben.
-Elég korán kezdték. Védőnővel egyeztettek?
-Nem, egy régebbi szakkönyvben olvastuk, ebből érettségiztek az eü szakközépben. (nem akartam mondani, hogy valószínűleg a doki is, mert simán abban a korban van)
-De ez már nem divat!
Itt eldurrant az agyam, de jobbnak láttam a gyerek, meg a későbbi jó viszony érdekében, ha nem borítok asztalt. DIVAT??? Jól hallottam, hogy azt mondta, hogy divat??? Nem divat??? Nem divat gyümölcsöt adni a gyereknek? Jobb ha azt a műanyag szart kapja??Mert az divat? Na ez a mondat nagyon felbaszta az agyam....de igyekeztem higgadt maradni.
-Doktornő, engem nem érdekel a divat.
-Akkor nem érdeklik a tudományos kutatások sem?
-Hát csak volt valami tudományos alapja ennek, ha érettségiztek belőle.
Na erre nem tudott mit mondani. Szépen kifejtettem neki, hogy amíg a tápszert kapta szegény, addig nonstop fájt a hasa, szeles volt, 3-4 napig imádkoztunk egy kis kakiért (nekem senki ne magyarázza be, hogy ennyi idősen ez normális...egy átlag felnőtt is elmegy naponta, kétnaponta a porcelánszékre) Elmondtam, hogy amióta gyümölcsöt kap, nem fáj a hasa és rendesen kakil és minden rendben van. Ha látom, hogy ez jó a gyerekemnek, miért ne adnám neki...?! Na erre sem tudtak mit mondani...
Az tápszer összetevőkbe nem folytam bele, nyilván nem vagyok kémikus, a legdurvább összetevőknek néztem utána és igazából bármit mondok, simán mond rá olyat, még ha nem is igaz, amire nem tudok válaszolni.
A tehéntejes kérdésre jobbnak láttam, nemmel válaszolni, még a végén megköveznek és elveszik tőlem a gyereket.....
Zsófia utána megkapta a két oltását, az elsőnél nem is sírt, a másodiknál is csak kicsit, azért mert az kicsit csípett. Utána felírták a következő havi oltást, meg kértem még két fürdetőt receptre. Aztán szerencsére jöhettünk is el, most egy újabb hónapig remélhetőleg nem kell mennünk. Este volt az oltásoktól egy kicsit hőemelkedés, de azóta minden oké.:)
Na így veszi meg a gyógyszeripar az egészségügyet. Az otthonka kimegy a divatból, a holdjáró kimegy a divatból, de most már a gyümölcs és a tehéntej is....érdekes, régen nekünk jó volt a felestej? Egyébként minél később találkozik egy gyerek a tehéntejjel, annál nagyobb esély van rá, hogy tejcukorérzékeny vagy tejérzékenység alakul ki nála....na erről ennyit.tejjjjj.jpg

Pankaa.

Tegnap meglátogatott minket Panka! Nagyon régen találkoztunk és beszélgettünk, szóval nagyon örültem neki! 11 körül érkezett, Zsófi egyből vigyorgott, mintha érezte volna, hogy Panka sokat babázott már életében. Kicsit leültünk dumcsizni, Zsófika megmutatta a mosolygós meg a nyafogós arcát is. Közben Krumpli is besomfordált, jelezte, hogy itt azért ő a valaki, nem a gyerek.:) Miután kitárgyaltuk az élet nagy dolgait, Zsófika megette a kis gyümipépjét, persze nem mindet, mert inkább nyafizott egy kicsit helyette. Szépen felöltöztettem, mi is felöltöztünk, és amikor kiléptünk az ajtón és elindultunk le a tárolóhoz a babakocsiért, és Zsófika realizálta, hova megyünk, egyből felderült a kis arca...:) A babakocsiban már szokás szerint aludt békésen, ilyenkor mindegy, mekkora karikát teszünk a városban, a lényeg, hogy mozgásban legyünk, imádja a ringató zötykölődést.:) Tettünk egy nagy kört a városban, jártunk a tóparton is, aztán Panka beszaladt a SPAR-ba, amíg kint vártam, jött 1-2 ismerős is, akik megcsodálták a kisasszonyt, ő meg ezt nagyon élvezte és huncutul vigyorgott.:) Ezek után majdnem hazáig kísértük Pankát, majd mi is hazamentünk.:)

reagálok.

A minap a Facebookot böngészve megütötte a szemem egy képsor. Pucér hasú nők, a hasukra piros filccel a következő szöveg volt pingálva: "Kormányváltásig nem szülök!"
Az első gondolatom ez volt: ez most komoly??? A nők az aktuálpolitikai helyzettől teszik függővé a családalapítást?

Én tudom, hogy manapság Magyarországon nem könnyű megélni. A termékek, szolgáltatások pofátlan mértékben megemelkedtek, a fizetések viszont elfelejtettek utánuk kúszni. De akárhogyan is, az élet legnagyobb ajándékát, a családot komolyan beáldozzuk azért, mert most menő mindent a politikai helyzetre fogni? Az a menő, hogy mindenkire fújolunk, mert akkor aztán mi vagyunk a valakik!

Elgondolkoztam, hogy hogyan állnak hozzá napjainkban a férfiak, nők a szüléshez, gyerekvállaláshoz és bizony arra jutottam, hogy sok előítélettel találkozik egy anyuka a mai világban. Próbáljunk csak azonosulni különböző élethelyzetekkel ebben a tekintetben. Ha egy anyuka fiatalon szül, mit mondanak? Jajj szegény fruska, jól felcsinálták, elvették a fiatalkorát, biztosan ügyetlenül védekeztek! Ha egy anyuka későn szül, mit mondanak? Mégis mit csinált eddig ez a nő? Nem volt rá ideje? Milyen felelőtlen, majd szül egy beteg gyereket így 40 felé! Ha nem szül, mit mondanak? Fúú micsoda karrierista dög!
Nyilván vannak esetek, amikor ezek a nem éppen kedves gondolatok, megjegyzések betalálnak, viszont sokszor nem ismerjük az indokot. Itt persze azok mellett állok, akik például biológiai akadályból kifolyólag szültek ekkor vagy akkor, vagy éppen nem szültek. Előfordulhat, hogy valakinek egyáltalán nem lehet gyereke, vagy hiába próbálkoztak évekig, nem jött össze, talán csak mesterséges úton, vagy a szegény fiatal fruska - saját magamat is fel tudom hozni példának - aki ilyen fiatalon szült, pedig már nem ez az általános felfogás a fiatalok között, mert először építsük fel azt a fránya karriert...na engem ez pont nem érdekelt, a kislányom pedig abszolút tervezett és szándékos volt és nem csinálnám másként ha újrakezdhetném. A család öröme semmivel sem pótolható, esténként nem bújhatsz hozzá a karrieredhez meg a a köteg húszezresedhez.

Na már most aki a politikai helyzetre fogván önként kivonja magát a családalapítás alól, úgy érzem, inkább csak ürügyet keres, hogy ne kelljen szülnie, mert az mennyi felelősség. Az ilyen inkább ne szüljön. Mert nem a kormánynak szül, hanem magának. Nem az állambácsik jönnek pelenkát cserélni, meg megetetni éjjel a gyereket. És nem hiszem, hogy az ilyenek anyagilag annyira sz*r helyzetben vannak....ha okostelefon meg internet előfizetés van, annyira nem hinném, hogy nyomorognak....albérletben is fel lehet nevelni egy gyereket (jé mi is abban lakunk), pláné, hogy mennyi támogatást lehet igényelni most utána. Aki ürügyet keres arra, hogy ne kelljen szülnie, inkább maradjon egyedül, mindenki jobban jár!

tápszerháború."egészségügy".

Egészégügy....na persze, találóbb lenne inkább a betegség, beteggététel, manipuláció, félrevezetés...inkább így jellemezném azt, ami itt folyik Magyarországon. Undorító, hogy még ezt is a pénz mozgatja...sőt, ezt mozgatja leginkább, óriási business épült a magyar egészségügyre, amivel a gyógyszeripar hatalmas pénzeket kaszál. Megmondom mi háborított fel, hogy ez most így kikívánkozik belőlem.

Adott egy anyuka a pici babájával, jelen esetben, én és Zsófika. Megszületett, hazajöttünk, minden szuper. Nyilvánvaló, hogy a babáknak a legjobb az anyatejes táplálás, ez vitathatatlan. De a tej mennyisége (és összetétele) időről időre változik, amit túlságosan nagy mértékben én magam sem tudok befolyásolni, maximum azzal, hogy több fehérjét eszem a tejtermelés érdekében, több vitamint, hogy egészséges legyek/legyünk, valamint sok vizet iszom, hogy pótoljam a kiadott folyadékot és több legyen a tejcim. Na már most ez is csak bizonyos mértékig hatásos, ha egyszer csökken a tej, akkor sajnos ha tótágast állok, akkor sem változik csettintésre a mennyisége. Ebből kifolyólag elmentünk a gyerekorvoshoz tápszert íratni, szegény kétségbeesett kezdő szülők mit tehetnek ilyenkor? Kiváltottuk a tápszert, napi 1-2 cumisüvegnyivel kapott Zsófika, amikor épp nem volt annyi tej, hogy jóllakott volna belőle. Ha maradt tápszer a cumisüvegben, amit Zsófi nem evett meg és esetlegesen állt egy napot, undorító borzadvánnyá alakult át....és ezt adtam a gyerekemnek????? Ez a sárga lötty szétválik, alul sárgás vízszerű lesz, mint a pisi, felül meg habos és taknyos, és mellé nagyon büdös. Na ehhez képest az egy napot melegben állt tej aranytiszta, csak a zsírja ül ki a cumisüveg oldalára.
Tudni kell, hogy a tápszer elkészítése a tápszer-porból történik felforralt és langyosra visszahűtött víz összekeverésével. Na már most amikor a kis adagoló kanállal belemértem a cumisüvegbe ezt a szutykot, felöntöttem a megfelelő mennyiségű vízzel, ezt fel kell rázni, hogy az amúgy nehezen oldódó por, homogén oldattá váljon a vízzel. A felrázás során viszont ez olyan gázt fejleszt, hogy a cumi lyukán keresztül úgy lő kifelé, több méterre elviszi, azt a pár csepp tápszert, ami épp ott a lyuknál van...És akkor csodálkozunk, hogy szegény gyerek szeles, hasfájós?? És amikor mondom az orvosnak, azt mondja, ír fel rá gyógyszert, hogy ne fájjon a hasa....kérdem én, egy gyógyszernek hány fajta melléhatása van a kedvező mellékhatáson kívül, ami lehet, hogy nem is szerepel a betegtájékoztatóban??

Aztán amikor dühömben megnéztem, miből is van ez a borzalom, még a szavam is elállt. Anyatej alapú hipoallergén tápszerről beszélünk.....növényi olajok...egy anyatejalapú tápszerbe minek is?? Búza- és kukoricakeményítő....újabb kérdőjel. Tudom, hogy valamilyen mennyiségben szüksége van keményítőre, de ennek a legegészségesebb forrása a gyümölcsökben, zöldségekben van, de mellékterméke a csirizként is ismert ragacsos anyag(amit olcsó ragasztóként használtak régen) felragadva a bélfalra csúnya gyulladásokat képes produkálni....na igen, nem túl biztató... Következő: réz-szulfát. Mire is használják? Fémek galvanizálásához, kozmetikai szerek előállításához,használja a vegyipar, műtrágya-ipar, bőr- és textilipar, mésszel keverve pedig a szőlő gombás fertőzéseit permetezik vele. Guanozin-monofoszfát...ízfokozó. Mit akarnak ízt fokozni egy csecsemőnek, kérdezem én?? És mit ír az internet? 12 hétnél fiatalabb csecsemők számára nem ajánlott a fogyasztása...még a torkom is elszorult. A következő a kalcium-klorid...hogy mire használják? Utak sózására, valamint cement adalékként. Taurin...oké, antioxidánsokat tartalmaz, és megtalálható az anyatejben is, mivel a szervezet is előállítja, de mikor azt olvasod, hogy függőséget, hasmenést okozhat...háát..... Na és a csúcspont, a nikotinamid, másnéven niacin, ami a B-3 vitamin egyik származéka és hú milyen egészséges és semmi köze a cigarettában megtalálható nikotinhoz, de ha hozzátesszük, hogy először dohánylevélből vonták ki, akkor valahogy mégis kétes gondolataink támadnak....A nikotin drog, ami a dohányosoknál függőséget okoz, jelen esetben tápszer-függőséget.

Na ezek után elhatároztam, hogy leszokunk a tápszerről, bármi áron. Mikor el mertem kottyintani a gyerekorvosnak, hogy a két hónapos gyerekemnek almapépet adok, kitért a hitéből, hogy Úristen, hát az még korai és 4 hónapos koráig semmi mást, csak anyatejet és tápszert kaphat mert húú meg haaa (és majd el is fogok égni a pokol tüzén és jön az ördög és kapok oda szárazon, ahova nem szeretnék...) Na jó, akkor őrá sem számíthatunk, a továbbiakban a hivatalos álláspont, ha orvoshoz megyünk, igen tej, igen tápszer. Pont. Őt is megvette a gyógyszeripar, Leadja a listát, hogy hány doboz tápszert írt fel, és szépen megkapja utána a jutalékot. Gusztustalan. Józan paraszti ész....mennyivel egészségesebb egy háznál megtermett bio-alma, mint az a műanyag szar, amiben semmi természetes összetevő nincs? Régen milyen tápszert ettek szüleink, nagyszüleink? Elárulom, semmilyet, mégis felnőttek! Most meg a tehéntejet is méregként tüntetik fel. A régi szakkönyvekben már két hetes kortól írják az almalevet a babáknak, ez az egészségügyi szakközépiskolák érettségijében is szerepel, és ezt a gyerekorvos is tanulta, ez biztos, mert ez a hozzátáplálási táblázat az abban az időben kiadott tankönyvben szerepel. Innentől kezdve miről beszélünk, ha nem a pénz által manipulált egészségügyről.

Egyébként is meggyűlt a bajunk a tápszerrel....Zsófi nagyon szeles lett, 3-4 napig nem kakilt( ez az orvos és a védőnő szerint normális, de ha egy átlagember naponta ráül a porcelánszékre, akkor ne mondja, hogy egy babánál ez normális), a bélfalára feltapadt a tápszer, ami szerencsére már kiürült belőle, amióta nem kap tápszert, mert igen, már karácsony óta egy grammot sem kapott, helyette alma-banán pépet csinálok neki minden nap, amit nagy élvezettel eszik, egyre többet, mellette pedig anyatejet kap, most szerencsére van elég, ha nem lenne esetleg elegendő, olvasztok a fagyasztóból, vagy a nagy méregnek tekintett bio-tehéntejet adnék neki higítva, ezek százszor többet érnek, mint a műanyag tápszer. És erre nagyon fogunk figyelni, hogy Zsófi a lehető legkevesebb gyógyszert és műanyag élelemnek nem nevezhető dolgot egyen, inkább a természetes vitaminokat tartalmazó igazi ételt, amiben nincs permet, méreg és nincs káros mellékhatása és valóban jó hatással van az immunrendszerére!! Nem neveljük burokban, a széltől is csak mérsékelten óvjuk, mert a friss levegő és a napfény is többet ér, mint bármilyen gyógyszer!

Óva intek mindenkit, akinek megfordul a fejében a tápszeres táplálás, többet árt, mint használ. Méreg. Amióta Zsófi tápszer helyett, almát és banánt eszik, nem szelel annyit és maximum 2 naponta kakil, nem mellesleg tanul kanállal enni. Mi kell ennél több egy anyukának, mint hogy látja, hogy a gyereke jól érzi magát és a tudat, hogy egészséges ételt eszik? A jövőhéten pedig elkezdjük a bio krumplit, később pedig belekeverve a többi bio zöldséget. Mert ha belegondolunk, sokkal költségkímélőbb kimenni a piacra és a tápszerre szánt 3000 forintból több kiló termelői gyümölcsöt és zöldséget vásárolni, saját magad keverni a gyereked szájíze szerint(ez vonatkozik az üveges bébiételekre, annak az árából - 300-400Ft/üveg - venni egy vagy több kiló(attól függ) zöldséget vagy gyümölcsöt) és boldognak lenni, hogy a csemetéd szépen fejlődik és boldog!!20151226_110346.jpg

új év, új lehetőségek.

Elég jól elmúlt karácsony, kicsit bánom, mert nagyon jól teltek az ünnepek, elsősorban az, hogy Feri itthon volt velünk és, hogy ez volt Zsófi első karácsonya és ebbe olyan szívet melengető belegondolni.:) Ő is kapott jó néhány ajándékot már a családtól, ruhákat, zenélő kutyust, előkét, vizi játékokat, reméljük nagy hasznát veszi majd ezeknek.:) Mi is sok jót kaptunk, vízforralót, kuktát, evőeszközöket....bár tudom, nem ez az ünnep lényege, de hiába mondtam mindenkinek, hogy nem kérek semmit....:D

A Szentestét itthon töltöttük hármasban, nagyon jó volt együtt fát díszíteni, lassítani, az együttlétre koncentrálni, élvezni, hogy együtt vagyunk és már család vagyunk.:) Este juhtúróval töltött csirkemell volt a vacsi rizzsel, desszertnek pedig gyümölcskenyér és bejgli. Ferivel megbeszéltük, hogy nem veszünk egymásnak ajándékot, mert a házi vízművet adjuk, de mire ezt kitalálta, én már megrendeltem az övét, persze nem mondtam el neki, legyen meglepi.:) Egy pulcsit kapott a következő felirattal: "Néhányan a nevemen szólítanak, azonban a legfontosabbak apának hívnak." Nagyon örült neki, bár azt mondta, sejtette, hogy sántikálok valamiben...nem lehet becsapni, mindent kiszagol....a szülinapját se lehet úgy megszervezni, hogy ne fogjon gyanút...:D
Karácsony első ünnepén délelőtt én elmentem templomba...szégyellem magam, régen voltam, úgyhogy nagyon jólesett beülni a padba....:) Délután az én családomnál voltunk ebédelni, jó volt a hangulat, jól éreztük magunkat, finom volt a hami is, Zsófika pedig nagy sikert aratott, mint mindig, mindenhol...:D 
Estére pedig már Pesten voltunk...mondhatni teljes létszámmal mentünk...a hátsó ülésen én középen, bal felemen a hordozóban Zsófi, jobb felemen a dobozban a két macsek. Feri szüleinél is jó volt, majdnem hogy csak szilveszterre jöttünk haza, ez idő alatt meglátogattuk Juditékat is a telken, nagyon helyes kis házikójuk van...:) Sőt, amíg Pesten voltunk, egyik nap még Orsi barátnőnk is meglátogatott minket.:)

Hát így teltek nálunk az ünnepek, reméljük ezen felbuzdulva az új évünk is ilyen szuper lesz, pláne, hogy itt van velünk Zsófi...:)14c00cd87a58eb268ec0bc16258e05c8e63d5e6d6bb9dc15edea0afbaf16a27d.jpg

készülődés.

Az elmúlt napokban megint csak sokfelé voltunk...tegnap előtt egész listát írtunk az elintézendő ügyekről. Miután mindent összeszedtünk, Zsófit bevágtuk a babakocsiba és nekiindultunk. Voltunk a Postán, a Smith's Fotóban, Sparban, a Földhivatal felé, hogy megnézzük, mikor van ügyfélfogadás, utána megint a Smith's-ben a fotókért, hazafelé pedig megvettük a fenyőfát.:) Kicsit átfagytunk, mire hazaértünk. de Zsófika végigaludta az utat, úgyhogy őt annyira nem érdekelte a dolog...:)

Tegnap autóval vágtunk neki a városnak...voltunk a Földhivatalban a ház papírjait intézni, utána fölmentünk a Teszkóba, ahol még 1-2 ajándékot vettünk, többek között Zsófinak is, Ferinek hatalmas ötlete volt, hogy vizi játékokat vegyünk, mivel az még úgysincs, pedig lassan majd kelleni fog, mert hipphopp, Zsófika nő, mint a gomba és én megígértem neki, hogy lesz gumikacsája.:D Elég sokáig kóvályogtunk a boltban, de Zsófi még csak fel sem ébredt...:) Mi meg addig körberaktunk mindennel....:) Teszkó után meg felugrottunk a házhoz, utána hazamentünk. Mostmár elvileg megvan minden ajándék, készen állunk a karácsonyra, a menüt is kitaláltuk, baconnel körbetekert juhtúrós krémmel töltött csirkemell lesz rizzsel, adventi gyümölcskenyér, valamint anyukámtól kapott mákos bejgli.:)

adventeskedés.

Ismét elszaladt egy év, egy hét és már itt is a Karácsony, amit idén már teljes családként ünnepelhetünk! Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hatalmas ajándékot adott nekünk, egy gyönyörű, egészséges kislányt, aki a mindenünk, a legdrágább kincsünk!:) Csodás érzés, bár ha belegondolok, sokszor még mindig hihetetlen, hogy ő tényleg a miénk, a mi kicsi lányunk, belőlünk, a szerelmünkből született...:)

Tegnap voltunk Zsófikával a két hónapos vizsgálaton az orvosnál, megmérték a súlyát, hosszát, megnézték a gerincét, csípőjét, eddig teljesen jó kedve volt, vigyorgott a drágám, a mérleget még le is pisilte!:D Aztán megkapta a két kötelező védőoltását a kis combjaiba, jajjj úgy sírt...:( Utána a babakocsiban, ahogy elindultunk anyával, szerencsére megnyugodott és lekopogom, nem lázasodott be, az oltás helye sem dagadt be, semmi baja egyelőre... Utána még boltba mentünk, meg én a kínaiba, anyóséknak vettem 1-2 dolgot karira, meg magamnak sportmelltartót, este kiderül, hogy megérte-e megvenni őket...de majd erről később mesélek.:) Megérkezett anyuméknak az ajándék album Zsófiról, meg Nagyinak egy naptár szintén Zsófiról, anyukám elhozta nekem a pulcsit, amit Feri kap tőlem, csak odavitte a futár, hogy ki ne derüljön...:) Még 1-2 ajándékot kell elintéznünk és kész is leszünk ezzel a részével. Tegnap beszéltük, hogy lassan össze kellene állítani a szentestei menüt, hogy ha kell, még tudjak hozzá vásárolni. Tudom, nem ezek a lényeges dolgok, viszont remek érzés, hogy jó hangulatban telik az adventi készülődés, várakozás....:)

És különben is....a legjobb dolgot már megkaptuk :)

20151209_131658.jpg

a búcsú.

Kimaradt a múlthét vasárnap, pedig óriási benyomással van rám a mai napig, ott motoszkál a fejemben nap mint nap. Elhunyt dr Kálmán Attila, a mi Kálmink, szeretett és mélyen tisztelt Igazgatónk, a Refi biztos és állandó kősziklája, aki azt hiszem mindenki előtt példa volt és így is visszük tovább az emlékét magunkban. A négy év alatt rengeteget tanultunk tőle, de nem csak matekot, hanem emberséget is, amit nem felejtünk el soha, mert olyan erkölcsi tartást kaptunk, ami ritka ajándék! Szomorú, hogy az osztálytársakkal ilyen szomorú esemény kapcsán kellett újra találkoznunk, mégis melegség töltött el, mikor beléptünk a régi termünkbe és megláttuk a régi kedves arcokat. A gyászintentisztelet nagyon szép volt és őszinte,ezt nem is igazán lehet szavakba foglalni. Mindannyian felidézhettük magunkban a régi emlékeket, Igazgató Úr humoros megjegyzéseit, vicceit, történeteit. A ceremónia után a templom és az iskola között elénekeltük gyertyafény és fáklyák kíséretében Igazgató Urunk kedvelt népdalát, A csitári hegyek alatt-ot. 

Mindig emlékezni fogunk tanításaira, humorára, tartására, hogy mindig Isten nevében cselekedett, igazi követendő példa! SDG!

kényeztetés.

Tegnap délutánra meghívást kaptam az oviba a szokásos évi kényeztető napra. Erről azt kell tudni, hogy délután, a munkaidőt követően összegyűlünk az étteremben, ellátogat hozzánk masszőr, kozmetikus és minden olyan, ami a test és a lélek kényeztetését, felszabadulását hivatott előmozdítani. Idén volt lélektánc(amit nem mellesleg Ágó tartott :D), masszázs, talpmasszázs, gerincfelszabadító masszázs, kozmetika, pedikűr. Emellett hoztak a lányok többféle süteményt, és a hangulat is szuper volt! Nagyon sokat nevettünk, megismertem a csapatunk új tagjait, hamar össze is barátkoztunk, fiatalok, közvetlenek, kedvesek, bolondok!:D Olyannyira, hogy hárman egymás után lövettük ki a fülünket, de egyikünk sem az első lyuk volt, igaz én már évek óta terveztem a harmadik lyukat a fülembe, most végre sikerült.:) Viszont fél8kor elindultunk haza, Ágót hoztam és vittem is haza, útközben jót dumáltunk mindenféléről, örültem, hogy találkoztunk, és vendégeskedhetett az ovinkban.:)

utazgatós nap.

Tegnap mozgalmas napunk volt....délelőtt jött a védőnő lemérni Zsófikát, hogy mennyit hízott egy hét alatt(mi is le tudnánk mérni, na mindegy:)), kiderült, hogy egy hét alatt 23dkg-ot nőtt, elvileg 15dkg is elég lenne....:) Szóval nagyon ügyi a drágánk. ^_^ Aztán délután Esztergomba mentünk Zsófi születési anyakönyvi kivonatáért. Sajnos a kórházban nem tudták elkezdeni intézni, mert az én igazolványaim még nem voltak rendben a névváltoztatás miatt, de azóta elkezdtük intézni, szóval az igénylőlappal megcsinálták az anyakönyvi kivonatot, rendesek voltak. Addig Feri a kocsiban volt Zsófival. Szerencsére gyönyörű napos, kellemes idő volt, szóval nem fáztunk és az utat is élveztük.:) Eddig Zsófival sem volt gond az autózás, végig aludt mindig.:)
Este pedig varratszedésre mentünk, előző nap a doki elutazott, szóval sajnos nem jött össze. De már jobban vártam, mint a Karácsonyt. Fölfeküdtem a vizsgálóra, doki nekiállt, hát a könnyem is kijött, úgy fájt.....nem, ez nem a hozd meg a kedvem a gyermekvállaláshoz című fejezet, jelenleg olyan frissek az élmények mindenből, hogy nem tudok még egy ilyet elképzelni...:D Szóval, aki tőlem várja, hogy meghozzam a kedvét egy jó szüléshez, az rossz helyen jár...:D Majd pár év múlva dumáljuk át újra a témát. Szóval, ahogy épp kapaszkodok veszettül a lábtartóba és élem át a kínok kínját, mondja a doki, hogy akkor pihenjünk egy kicsit, mert most jön a neheze. Összeszorított szemmel és szájjal sziszegem, hogy okéoké, erre mondja, hogy kész vagyunk. Oda se figyelve sziszegek tovább,, hogy okéoké, ekkor megsimogatja a lábam és újra megszólal: Kész vagyunk. Mi??Tényleg??Jesszus.... hát jól megviccelt.:D Mint mindig. Egyébként nagyon rendes, mindenkinek csak ajánlani tudom, kedves, korrekt, jól végzi a munkáját, humoros, olcsó áron dolgozik és ami a legfontosabb, nem érzi úgy magát az ember nála, mint egy futószalagon érkező/távozó húsdarab.:)

pörgős napok.szülünk!

Eljött a várva várt nap!! Az előző bejegyzésben leírt nap után elég későn feküdtem le, de teljesen jól éreztem magam... hajnali fél6kor kipattant a szemem, irány a wc! Gyanús volt, hogy miután kész lettem, akkor is görcsöltem...hát jó, 38.héten lehetnek az embernek jóslófájásai, biztos elmúlik majd pár órán belül....visszafeküdtem aludni.... 6 után hazaért Feri a munkából, lefeküdt ő is. Még két órát kínlódtam mellette, de nem igazán tudtam aludni...fél9kor felkeltem, mert nem akartam Ferit felébreszteni a kínlódásommal. Írtam Judit barátnőmnek, hogy mi a helyzet, azt felhívtam az orvost, aki akkor még a Balatonon volt. Mondta, hogy pihenjek és figyeljem, hogy ezek a görcsök rendszereződnek-e. Oké. Elkezdtem írni....már az elejétől fogva 5-10 percenként jöttek és átlagosan egy percig tartottak, tehát mondhatjuk, hogy kb. fél6 óta rendszeres fájásaim voltak....hát úgy tűnik ebből lesz valami...11kor megint felhívtam a dokit, mondta, hogy egy óra múlva hazaér, hívjam fel és menjünk le hozzá, megvizsgál, de a kórházi cucc legyen nálam....közben felkeltettem Ferit is, hogy valami készül. Dél után kicsivel lementünk a dokihoz, megnézett, mondta, hogy bő két ujjnyira nyitva vagyok, irány Esztergom, 10 perc múlva indul ő is!! Fél1 körül elindultunk, egy óra volt az út, közben minden fájásnál téptem a biztonsági övet. Bementünk, egyből NST, méhszájvizsgálat, ekkor már talán 4 ujjnyi is lehettem.... Ezután burokrepesztés és már fektettek is fel a szülőágyra, még NST-ztek, és vártuk, hogy táguljak. Közben Feri odajött hozzám, hogy amíg a szülei ideérnek, ne legyek egyedül, mert az volt a terv, hogy anyukája lesz bent velem. De nem értek ide időben, szóval így kialakult egy spontán apás szülés.:) Feri végig beszélt hozzám, törölgette a homlokomat, adta az instrukciókat a levegővételről, amiket az orvos is mondott, de az ő szájából jobb volt hallani azokban a percekben.... Aztán elkezdtünk nyomni....leginkább a dinnye és a kulcslyuk példájához tudnám hasonlítani az egészet...De muszáj volt nyomni, mert tudtam, hogy azon a szűk helyen nagyon rossz a babának és csak én segíthetek rajta. Aztán kb. 3 nagy levegő és állítólag kirepült belőlem a gyerek.:D Feri száját csak egy "baszki" hagyta el hirtelen, utána mindketten sírni kezdtünk és egymást simogattuk, puszilgattuk. Utána a babát a hasamra tették, csodás érzés volt! Mondjuk az nem igaz, hogy elszáll minden fájdalom ebben a pillanatban, inkább csak pár percre.... Feri elvágta a köldökzsinórt, megszületett a lepény, és a doki elkezdett összestoppolni...kb egy órán keresztül varrt...nem volt épp kellemes....közben a kalocsai és egyéb hímzés mintákról beszélgettünk.:D De a lényeg, hogy már itt van velünk Zsófika, mind a 2650 grammjával és 47 centijével. :) És mi halál boldogok voltunk/vagyunk.:) Utána a megfigyelőben anyósék is megcsodálhatták. Aztán sajnos el kellett búcsúznunk mert minket áttoltak az újszülött osztályra ahol az anyukák vannak a babáikkal néhány napig. Vegyes érzéseim voltak, a szobatársaim irtó aranyosak voltak, hárman voltunk anyukák Zsuzsik, a negyedik anyuka Kriszti volt, kettőnknek Zsófi babája volt, a másik két baba pedig Bálint és Attila névre hallgatott.:)  A nővérek is megoszlottak, voltak nem kedvesek, de volt, aki nagyon kedves és segítőkész volt, de volt aki azt gondolta, hogy egy friss anyuka alapból tudja, hogyan kell szoptatni stb és elvárták, hogy tudd.....az egyik kedves nővértől kaptam kölcsön mellszívót is, mert tejcsárdásat játszottam, a tejcit elrakták és hazahozhattam...ez se tetszett mindegyikőjüknek, de kit érdekel, nekem kell és kész. Szerdán aztán hazaengedtek, Zsófinak volt előtte egy kis sárgasága, de kikezelték kék fénnyel addigra. Szóval végre itthon vagyunk és igyekszünk belerázódni az új életünkbe. :) Egyetlen bökkenő még, hogy a varratom nagyon fáj, de holnap kiszedik, elvileg nagyon meg fogok könnyebbülni...amit nagyon várok, mert nagyon nagyon rossz...se ülni, se állni sokáig nem bírok...hirtelen mozdulat, ugrálás kilőve...de amint visszanyerem a kis habtestemet és energiámat, minden helyreáll és BOLDOGSÁÁÁÁÁG. :) <312140197_10203391678552662_7723685029178071774_o.jpg

szatiszfeksönn.!

Ma meglepisütit sütöttem Ferinek, tegnap találtam egy receptet a neten, amerikai almás pite címen, úgyis régóta ki akartam próbálni, meg megkóstolni, így hát itt volt a remek alkalom! Tegnap mikor Feri elment este dolgozni, mindent megnéztem, hogy minden van-e hozzá itthon, szerencsére ez nem az a süti, amihez külön nagybevásárolni kéne, szóval megnyugodtam, hogy minden rendelkezésemre áll! :) Az almát is lemértem, attól függetlenül, hogy kint az erkélyen volt még vésztartalék, ugye ugye a jó háziasszonyt ne érje meglepetés, így hát nyugodtan aludtam. Feri reggel hazajött, lefeküdt aludni, az enyém volt a terep! Nagyjából azt is kiszámoltam, mennyi időre lesz szükségem és mikor kel kedves uram, hogy forrón várja a pite az asztalon. Tehát nekiláttam olyan 11 körül...najó, pontosan 11 óra volt, nálam ez ritka, hogy ilyen pontosan kezdjek főzni vagy sütni...:) Laptop ki a konyhába, oldal megnyit, recepthez leteker, olvas..... Elővettem a hozzávalókat, mértem, hol mérleggel, hol szemre, gyúrtam, morzsoltam, megint gyúrtam, a kész tésztát betettem kicsit a fagyasztóba, hogy a vaj visszadermedjen valamelyest, addig előkészítettem a tölteléket. Megpucoltam, felszeleteltem az almát, ízesítettem, addigra pont jó lett a tészta is a mélyhűtőben. Elővettem, kicsit átgyúrtam, elfeleztem, jah és begyújtottam a sütőt közben, hadd melegedjen... Kivajaztam a piteformát, hogy ne ragadjon bele a tészta ....láttam én már karón varjút..... Na aztán lehetett nyújtani a tésztát...egyet a töltelék alá, egyet fölé. Na igen, de a sodrófával valahogy sose ápoltam túl jó viszonyt, de azért a főnök még mindig én vagyok a konyhában, úgyhogy én győztem.:) Szépen összeállt a pite, lassú tűzön megsütöttem és nem csak az illata lett isteni, hanem az íze is!!!! Tutira megsütöm máskor is!! Nem mellesleg elég nagy sikert arattam vele, úgyhogy most elég nagy a szatiszfeksönn. ;)20151016_165858.jpg

esztékáá.

Pénteken voltunk az első NST vizsgálaton. Idementünk csak a tatai rendelőbe, bár a dokim mondta, hogy a 38.hét előtt nem szívesen fogadják az embert, de mondom egy próbát megér, megspórolunk egy út benzinpénzt.... Nem tudtuk, hogy pontosan hol kell várakozni, így beültünk a nőgyógyász váróba..... Húúúú hát egy igencsak érdekes magánjellegű telefonbeszélgetés hangzott el a doki és egy hölgyemény között, akit épp fel akart szedni. Ilyen rossz dumát még életemben nem hallottam....:D Halkan vihorásztunk, aztán jött még egy néni a váróba, akkor már ő is velünk nevetett. Mikor hallottuk, hogy a beszélgetés a végéhez közeledett, ránéztem Ferire és feltettem neki a nagy kérdést: "Most hogy menjek be fapofával??" Erre elkezdtünk hangosan nevetni...:D Aztán behívott a doki és leosztott, hogy csak a 38.héttől csinálnak itt NST-t...én meg visszaosztottam, hogy nem a kisujjamból szoptam ezt ki, az orvosom mondta és én ide akartam jönni. Aztán persze mentegetőzött, hogy jajj persze szívesen megcsinálják.... no comment, hülye... Aztán átmentünk a t.gondozóba, ott kedvesek voltak és megcsinálták....:) Fú de nem jövünk ide többet, totál hülyének nézett....

"...Engem itt Tatán ismernek, sok betegem van, szóval ha lehet, ne add ki, hogy ki vagyok, mi vagyok..." (-aha, ezek szerint családos ember...)
"...Én nem vagyok szexmániás, mint az a sok bunkó, nem akarlak egyből szobára vinni..." (-jah, azért tepersz itt összevissza, bár, ha ennyi idősen még föláll...)
"...Az orvosi fizetésemből tudnálak anyagilag kényeztetni..." (-az én férjem nem orvos, és nem tud így "kényeztetni", ezért akartuk megspórolni az utat Esztergomba, mert a benzin még mindig pénzbe kerül)
"...Okos, művelt lány vagy, el tudod dönteni, hogy mit szeretnél, én azt is elfogadom, ha igen, és azt is, ha nemet mondasz..." (- ezzel a mondattal kergeti be a macit a málnásba?? ...vén kujon....) 

igen, ilyenek hangzottak el a telefonbeszélgetés során... egyszerre volt vicces és roppant kiábrándító...

közeledünk.

Szép lassan a célegyenesbe fordulunk, még egy hét és egy nap van a bizonyos 36.-ig, amit eddig célul tűztünk ki, persze ha tovább húzom, az se gond, egy 37-el is kiegyeznék...:) A doki azt mondta, hogy néha azért mozogjak egy kicsit, hogy ne gyengüljek le teljesen, ami üdítően hatott a lelki világomra, persze nem mintha nem jöttem-mentem volna eddig takarékon a lakásban.... ráadásul nem igazán tudom tétlenül nézni, hogy Feri ennyit dolgozik....ha nem a munkahelyén, akkor kint a háznál, néha alig látom....szóval azért, ha tudok, besegítek a főzés előkészületeiben, a hozzávalók előkészítésében, takarításnál egy nagyon kicsi pakolás, a macskákat én rendezem, kipakolom/bepakolom a mosogatót, de igyekszem azért feküdni is, nyilván nekem/nekünk is az a legjobb.... Közben rengeteget olvasok, tájékozódok az elkövetkező eseményekről, hogy a lehető legkevesebb váratlan dolog érjen majd. 

Most már felszerelések terén is elég jól állunk, majdnem mindent megvettünk, bár biztosan eszünkbe jut majd útközben még néhány apróság, de tényleg nagyon jó dolgokat sikerült eddig beszereznünk, bízom benne, hogy mindent megfelelően tudunk majd használni. :) Ráadásul életemben nem vasaltam még ennyit!! Bevált az új vasalónk! :D Száz szónak is egy a vége, már nagyon várjuk... néha már azt álmodom, hogy velünk van, nagyon jó érzés, szóval tényleg izgatottak vagyunk már ezzel kapcsolatban. :)

változatosság.

Kedden végre történt is valami az unalmas hétköznapok szürkeségében...:D Délután elmentünk a védőnőhöz, csak a szokásos vizsgálat volt ugyan, de olyan jó volt emberek közé menni, a kocsiból is csak bámészkodtam körbe körbe, hogy itt is ember, ott is ember, mekkora nyüzsgés..:D A védőnéni látogatás után még volt egy óránk az orvosig, gondoltuk, eltöltjük hasznosan. Bementünk az Euronicsba, vettünk végre egy vasalót! Muszáj volt, sokat fogok mostanában vasalgatni.:) Szerencsére nagyon jó vétel volt, 8ezer forintért, pont olyan volt, amilyet szerettem volna, ráadásul tudja azokat a dolgokat, amik nekem fontosak. Utána lecammogtunk komótosan a tópartra, nagyon szerettem volna elnyalni egy fagyit...ennyi hét után nagyon készültem erre a napra, és ehhez a fagyi hozzátartozott, nem érdekelt mennyibe kerül.:D A Korzóba mentünk be, igaz tudtuk, hogy nem a legolcsóbb hely, de mikor legutóbb ettünk ott hamburgert(az is drága volt, igaz, nagyon finom is), akkor láttam, hogy mérik ott a fagyit, nem volt mese, ki kellett próbálnunk...:P Kaptunk egy poharat, amibe magunknak nyomtunk a gépből fagyit, utána kb 20 féle öntetből rakhattunk rá bármennyit!!!(nem túlzok, rengeteg öntet van...eper, barack, fehér csoki, tejcsoki, karamell, rafaello, nutella, gumimaci, színes cukorka, gyümölcsdarabok, csokireszelék...) A végén pedig lemérik a mérlegen és a súly után kell fizetni. Nem volt olcsó, de isteni finom volt!!! Kiültünk egy asztalhoz és egyszerűen csak élveztük az ízeket...:) Utána elindultunk a dokihoz. Szerencsére mindent rendben talált, ráadásul a váróban összebarátkoztunk egy kedves cicával.:) Ezek után még tettünk egy kis kitérőt Tatabányára, ugyanis Feri talált egy hirdetést a neten, kerámia főzőlap piszok olcsón...sajnos nem jött be a téma, mivel a kezelőszervek nem voltak rajta a főzőlapon, így nem tudtuk volna használni....sebaj, egy próbát megért.... Hazafelé pedig beugrottunk a nagy teszkóba vásárolni, elég sok mindent vettünk, de végig úgy élveztem, hogy jövünk megyünk, nézelődünk....:) Kb fél10kor értünk haza jól elfáradva... :)

12032829_10203271925758917_8210101996126391606_o.jpg

nyugalmas és örömteli hét.

Ez a hét igencsak nyugisan telt, pláne, hogy most amúgy se mozdulhatok ki itthonról, ami egyrészt borzasztó, mert én eléggé jövős-menős típus vagyok, a házimunkában is, Ferivel kint a háznál is vagy akár a munkában is.... Részben már megszoktam, de most döbbentem rá, mennyire hiányzik a főzés és a takarítás.... najó, néha kicsit megszegem a szabályt és összedobok valami egyszerű hamit, vagy kipucolom a mosdót, de igyekszem tényleg vigyázni és minél többet vízszintesben lenni. Különben is, már nincs sok hátra, bízunk a Jóistenben, hogy ezt már kibírjuk.:) De nagyon várjuk!! :) Már 4. hete tart ez az állapot, lassan megszokom, még 3 hét fekvés vár, ami azt jelenti, hogy a nagyján már túl vagyok, sőőt lassan itt a célegyenes...és a kis "projektünk" végre megvalósul és kézzelfoghatóvá válik...még mindig alig hiszem el, de iszonyúan boldogok vagyunk mindketten.:) Mással ezt el sem tudná képzelni egyikünk sem.:)

Továbbá ezen a héten ünnepeltük, hogy 3 éve együtt vagyunk...igen igen, az első másfél év nem volt zökkenőmentes, de minden szenvedést megért, úgy érzem... rengeteg munka és könny van ebben a kapcsolatban, de pont ezek azok a dolgok, amik megtanítanak, hogy megbecsüld és értékeld azt amid van és ne dobd el az első konfliktusnál. És pláne ne hallgass senkire, ha érzed, hogy Ő az igazi, ezt senki más nem fogja tudni helyetted. Ilyenkor mindig eszembejut, mennyi álmatlan éjszakán és kínlódáson vagyunk túl, mennyit álmodoztunk, és ezek most sorra teljesülnek, szóval borzasztóan hálás vagyok mindezért!! Éppen ezért felkeltem és összedobtam egy egyszerű sütit, amihez kb csak pudingot kellett főzni, meg habot felverni, na meg egy kis háztartási keksz kell hozzá. Aztán szépen felöltöztem és vártam, hogy Feri hazaérjen. Ő is hozott sütit! :) Jelentem azóta minden elfogyott!:)

Ma pedig két jó barátunkat láttuk vendégül, viszonylag új barátok, márciusban született babájukkal együtt látogattak meg minket, nagyon jót beszélgettünk, sőt még a kis Bendegúz is összehaverkodott velünk, Feri kezében kifejezetten jól állt és jól is érezte magát, közben hol nekem, hol Ferinek vágott oda egy jó férfias maflást!:) Aztán elszenderedett a drágám apukája karjában, persze, amikor gondolták, hogy berakják a kiságyba aludni, akkor egyből felébredt....:D Aztán meghúzta a Krumpli farkát is, hadd szokja az úrfi a kiképzést...:) 

süti beállítások módosítása